Bakos Erika : Káprázat

Káprázat terül lassan már eléd,

hegyek mögött lemenőben a nap,

csak Isten figyel csendesen feléd,

felhők szakadnak a szomj esőt kap.

 

Fűzfa bólogat lenn a tóparton,

sötét árnyék játszik a víz tükrén,

fáradtan érkezik már az alkony,

tűznyelvek ruhája aranyszínén.

 

Hőség van! Talp alatt szomjas a föld,

látod, közöny-álarcod köddé vált,

azt hitted, esőt kap az anyaföld…

de csak pára az, amely megtréfált.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.09.29. @ 17:12 :: Bakos Erika
Szerző Bakos Erika 228 Írás
Bakos Erika vagyok egy Szeged melletti kicsi faluból. 54 éves, két gyermek édesanyja. Szeretem a szép szavakat, az őszinte gondolatokat és a szép verseket. Kedvenceim: József Attila, Pilinszky János és Ady Endre. Versírásra a férjem halála után adtam a fejem, így próbálom öt éve örömeim, fájdalmaim kifejezni. Az első irodalmi portál, ahol publikáltam gondolataimat, a Poet honlapja. Tagja vagyok a DéeMKá Irodalmi Csoportnak. Nincs saját kötetem, de verseim jó néhány Antológiában megjelentek. Még az út elején tartok, de a költészet iránti alázattal teszem a dolgom. A Héttoronyba tanulni jöttem és megköszönöm a jóindulatú segítséget. Szeretnék a portál aktív tagja lenni. örömmel tölt el, hogy itt lehetek.