… apám kék szeme,
szeretet.
Rohanó idő közhelyét
nyüszítő percekbe préselném,
de egy szemhunyásnyi túl későben,
elillant a megmentés.
Életem bőrömnél fogva tart.
Biológiailag lebontható, komposztálható
istenlét az ismeretlen;
változó, egyre növekvő,
instant farkasétvágy, évszázad-hosszú
fogak vacogása.
Őrült lennék?
Az időt
ipari
gépezetnek
látom,
mégis
fluiditása van.
Tartamának
tömény áradata
elönti a remetelak
bejáratát.
Ambivalens
értelmezése
istennek,
ki vagy van,
vagy sohasem volt,
unalomnak,
unalmasnak,
unottnak,
kézzelfoghatónak,
kerítésként
körülvevő
tegnapnak,
nélküled nemlétnek,
intim légszomjnak,
mi szimultán tükröződése
fenséges tudattalannak.
Édenkertek objektív határa, ami
arányosságot képvisel,
de a kettősség érzése
okozta megduplázott
nézőpontok sokasága
mindent, mi végesnek született
lebont végtelen alkotóelemre.
Az élet óraszerkezetét nem húztad fel,
távolodó fogaskerekek közt lebegnek
eszmék, gondolatok, érzések.
… apám kék szemében
szeretet.
Legutóbbi módosítás: 2012.10.29. @ 13:00 :: Ady Ágota Melinda
