(szabadvers) Ha megkérdeznék t?lem, miért te és miért így, ekképp felelnék: Mennyei er? az, mely két lábam vezette feléd, s adott eléd szerelmessé. Amolyan életre szóló volt az. Se kép, se hang, ahogy szívben áradt szét az isteni rang. Els? látásra, s ím – elszakíthatatlan. Pedig próbáltuk, mégis hasztalan. Éveknyi változás tett er?ssé akaratban. Megáll az id? karjaidban. S a vágy… Lázas költemény… Csak a tiéd, s az enyém. És mennyi vers! Szent ég… Veled indult, s veled lesz vége is szárnyaló létemnek, míg hisz.
Legutóbbi módosítás: 2012.10.22. @ 14:58 :: Válóczy Szilvia
