Vadászi Árpád : Houdini lánca

Egymást ölel? mázsás sziklák

a b?nök, hibák, tévedések,

még egyszer sem jutottam itt át,

mert közöttük nincsenek rések.

 

Ég?n lüktetnek a nyers sebek,

nyöszörög, sajog ezernyi heg,

vér szagától ?rjöng? ebek,

jó lenne semmit sem bánni meg.

 

?rzöm b?ntudatom, mint ahogy

védi anyamedve a bocsát,

fáradt testem majd lombágyra rogy,

ha lesz egyszer, aki megbocsát.

 

A sátán, kövér talpán táncol,

egy kérdés toporzékol bennem,

led?lt a betlehemi jászol,

ki fog most megváltani engem?

 

Houdini lánca húsomba vág,

a sejtelmet magamban hordozom,

sohasem oldoz fel a világ,

ha magamat fel nem oldozom.

Legutóbb szerkesztette - Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.