Komolyodnak az októberi szelek.
Kontinensnyi havazást sejtek
halántékom mögött,
ez már rég nem az a forradalmi ?sz.
Egy megböjtöltetett ország
néma bizonysága vagyok,
nem-tudok-többet-mondani csönd
a kiáltozók között.
Én csak a kilakoltatott szem? szeret?ket féltem,
a lefejezett rózsákat siratókat.
Szemeikben kisírhatatlan, katángos mez?k,
s tömbházak érzéketlen tanúhegyei:
bevallhatatlan ifjúságom.
Legutóbbi módosítás: 2012.10.26. @ 21:00 :: Csillag Tamás
