kortárs költő csak szerelmes lehet; sóhajt, vágyik, van hol el is ázik, öledbe bátran fejest ugorna, fejébe hálósipkát is húzna – eldőlt idő, bomló gesztenyevirág, kibújt szög, hol volt – hol nem volt kirándulás; jajgat a lélekgubanc, felfejtésre vár, s ha megvolt a tisztes hintóba szállás, kezdi elölről: menj – gyere játék, csomós szavakba bekódolt szándék; tisztára dörgölt lelkét hajtogatja, mert ő a költő, nem hiszi, de tudja!
Legutóbbi módosítás: 2012.10.16. @ 21:15 :: Szilágyi Erzsébet
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.