Horváth István : ŐSZIDŐ

 

                                                               ŐSZ

 

Eső kopog ablakon

s mint könny lepereg

hiány szüli bánatom

benn a lélek didereg

 

 

Sáros a föld

nedves az ég

mossa csak mossa

mindenek szennyesét

 

 

SÁR

 

 

Út mentén dagadón

keréktől szabdalva

látszik a hátán

mindenki lábnyoma

 

 

Vándor ha belelép

– út piszka undora –

rázza a lábát

sáros lett bocskora

 

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth István
Szerző Horváth István 125 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.