Marthi Anna : Nincs időd – ilyen nincs

 

Mondom hát magamnak: nincs időd – ilyen nincs.

Ború száll a kertek felett, rozoga szív álldogál.

Bántja a fény fejem, az egyedüllét ostromol.

Nem kapálódzik sok levél a fán, csak lehull.

Romba döntött képzelgéseket sodor a vágy,

riadtan válik vágytalanná, gyógyítóként jön,

borzolt fejfák homlokáról a hír: neveletlenek.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1327 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak