Vers

Maradhattál volna

Maradhattál volna az a szüntelen vágyott, bokámtól az ég felé szivárgó,a bűneink közepébe belesúgott, maradhattál volna, maradhattál volna az engem megillető,szűkülő szememben fellobbantott,a sarkában hangtalanul különcködő,maradhattál volna, maradhattál volna a háború előtti,a mellemen tompám felreszkető,az a  befejezetlen irgalom-úti,maradhattál volna, maradhattál [… Tovább]

Novella

A boldogság nyomában

Illusztráció: saját kép   Odakint csöndesen hull a hó. Hatalmas pelyhei betakarják a latyakot, mely az elmúlt nap olvadásából ered. Nemsokára itt a Karácsony, a szeretet ünnepe. A szél erre-arra himbálja az idétlenül lámpaoszlopra rögzített díszeket. Az ablakkal szemközt egy [… Tovább]

Vers

Gyermeki álom

saját fotó   Csöpp kicsi gyermek mondta, hogy elmegy, angyal szárnyakon vitte a szél. Hajnali fényben, a tó közepében felszálló pára csak róla mesél.   Gyermeki álom! Csodákat látott, béke és szeretet a tó vizén… Utolsót csobban, elnyelte nyomban, emlékét [… Tovább]

Vers

Töredékek 499.

  Fűtetlen szobasarkában fáznak az éjről itt maradt vallomások, függönyrojtjain kesereg a néma áhítat, asztalsarkán fehér papír várja ceruza édes érintését, küszöb alatt hallgat az ott rekedt sikoly, törött szárnyú álmok keresnek menedéket gyűrött lepedőn, ölelés kérezkedik karokba és mesél [… Tovább]

Vers

Még húsz perc

Még húsz perc, hogy elkönyveljem magányomat már… Múlását számolnom, mint lépteimet, kár. Belép a csend… lelkem üres, szívem megáll. Csak bőröm lélegzik, a menekülési határ. Belőlem… És végül úgy töri át a felületet csontjaimmal bánatom, hogy több sebből kezd folydogálni [… Tovább]

Vers

Moszkva tér

    itt minden késik, bármit mutat az óra, most hajnali hat, tegnap óta esik, a perceket metróhuzat borzolja, ami van, már az sem létezik.  a sínszálak, kusza csiganyálként beletekerednek a félhomályba, pár román melós buszra vár, meszes sapkák alatt szemük sötét ingoványa.  itt nem számít [… Tovább]

Vers

Konokság

…     Konok vagy, önmagaddal is feleselsz.Csendízű hajnalaidbanromokban a simogatás.Összegyűjtögeted álmaid,kibontott hajadban sistereg a változás.   Sorsod tengelye régóta recseg.   Azt hiszed a szótlanság mindent megold.Gondolataid összeválogatod, rendületlenül keresed a választ.Hömpölygő félelmed az elmúlásról tanul,csupasz arcodon megszületik a fájdalom. [… Tovább]

Humoreszk

A KONYHAKÉSZ

    Egyre kelendőbb, ami konyhakész! Nemrég fedeztem fel korunk legújabb találmányát; a konyhakész gondolatot.   A konyhakész gondolat szép! Élei lekerekítettek, felülete sima, így könnyedén illeszthető egymáshoz. Csereszabatos! Színe előre eltervezett, így bármilyen alakzat kirakható belőe.   A konyhakész [… Tovább]

Novella

Hamlet a túlparton

Még jó, hogy nem vágja a fejemhez, miért nem őt kérdeztük mielőtt leszálltunk a hajóról, gondolta dühösen John Mace. Úgy bólogat, mint aki mindent tud. Ez a nyomorék meg röhög rajtam, mintha azért ülnék itt, hogy őt szórakoztassam.   Hatan [… Tovább]

Egyéb

Jártam egy fordított világban

Megjelent Vandra Attila e-könyve 2015. Március 6-án, pénteken 18 órai kezdettel a brassói Áprily Lajos Főgimnázium nyelvlaboratóriumában Vandra Attila vetítettképes előadást tart Aotearoa-Új-Zélandról. Ez alkalommal sor kerül a „Jártam egy fordított világban” című e–könyve bemutatójára. „Előszó Aotearoa-Új-Zéland, egy ország a [… Tovább]

Vers

az élet maga

  áldassék az ásatás a fantáziával kitöltött múlt a velociraptorok a dinoszauruszok megkövült nyoma áldassék a sikeres üldözés és menekülés minden elmúlt véres pillanat s áldassék a győztes faj az emlősök sora és áldassék a zsákmányban és áldozatban önmagára ismerő [… Tovább]

Vers

Apám

Apámba beleroskadtak az évek. Homlokán a gondok feketék,  fehérek. Belőlük lomha semmiséget farag, s rám hányja forgácsait, mi napvégén megmarad. Apám a világnak vígnélküli senki. Pedig resti-vitéz, katona, s férj is tudott lenni. Csöndes utak komor, őszülő árnyéka, ki úgy [… Tovább]

Vers

Látomás II

Illusztráció: saját kép   reszket odakint az öreg nyárfa zizzen száradt levele a szélbenfénytáncát egy néma veréb járjadaltalan üres képzeletképbenposztóba öltözött a fagyos égsötét árnyékától szenved a földvetkőztetné meztelenre a véglevélruhával takarja a völgynincs szánalom viharok döntenekmég alig élt ifjúsága [… Tovább]

Vers

Látomás I

Illusztráció: saját képrészlet     Felhő suhan kint felejtett gabonán, űzi a tekergőt, van már segítségem! Kíméletlen harcuk lidérces látvány, gyapjú paplanomat magamra terítem. Álmomban mosolyog mézelő szőlő, nyárfáim susognak, kócosak a tuják, kopár fáival szégyenkező erdő, földön szétterítve színes [… Tovább]

Vers

elképzelt világ

    virágnyelven suttogom a titkos szót füledbe csukott szempillád redője rezdül nyugvóárnyak esti színeiben hozzád simul az arcom   elfáradt tűzétől a nap elcsendesült az akarat  

Vers

Christine

Jean-Baptiste Greuze festményéhez 1770 körül       Szeretem – hisz sorsa enyém! Vele alszom, vele fekszem… Szent Ferenc – most bábu szegény, mivé válna más kezekben? Hitről madárnyelven szólott, s ti kavicsért perlekedtek… Charlotte tegnap bokán rúgott s térden [… Tovább]

Novella

Nem minden patkány patkány…

  Ehetetlen ugyanúgy érezte, mint a többiek az indítógombra tapadt ujjat. Ti-ra-ram, ti-ra-ram, énekelgetett oldalra heveredve, míg mindenki más mozdulatlanul, vagy összevissza rohangálva feszengett. Meghallotta a belső visszaszámlálást, s mire a hang nyolcig érkezett, végiggondolta, hogy a süllyedő hajókat mindig [… Tovább]

Vers

Beérés

Lassan beérik a képzelet, termést hoz a múlt nehézsége. Megtalálom helyem, ellélegezve sóhajt rád frissülő hitem. Ez számít, ha a természet lábon kihordva rólad meséli el, eltelt éveink apró feledéseit még hány nagy emlék éri fel; mióta bőrre simul hajszál-sorsvivő [… Tovább]

Vers

Azt hittem

A diagnózis: Szerelem Botorul azt hittem egyedül engem szeretsz, pedig a te szíved tágasabb birodalom. Benne hordasz mindent, mi lelkedbe szivárgott: sóvár tekintetű  édes kis ebet, amely meggyógyítja belülről vérző sebed; van ott szív alakú, könnyáztatta kavics, amit tőkesúlyként hordasz [… Tovább]

Novella

Ahol a Nap is születik

Illusztráció: saját kép   Titokzatosan susog a nád a faluszéli lápos részben. Jani bácsi mély áhítattal nézi a fel-felreppenő rovarokat. Arcából furcsa gúnyt űzött a nyári nap, redői feketén virítanak, míg a gyűrődések belső részei látni engedik bőrének egykori színét. [… Tovább]