Böröczki Mihály - Mityka : Tavaszváró

Már napot csillant februárunk vége,
a bárányfelhő alvó rügyre ül,
és seregestül lengi rá az égre,
hogy mindenhová megint zöld kerül.

Már rásimul a levegő a fényre,
a madárfütty az ágvégekre ül,
nagy jókedvében Isten is zenélne,
de teszi féltő dolgát emberül.

A szél benéz a szántott föld ölébe,
nem kapirgálnak varjak a vetésbe,
a rosszkedv, mint a forralt víz – kihűl.

A zeg-zugokban fészket rak a béke,
és egyre kékebb lesz az égbolt kékje,
s a kérdőjel helyére pont kerül.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.