Vers

Emésztő métely

  Korrupt a világ.Mocsokban fetrengőn a dagadt cent mosott dollárra válttónustalan susmus közt koncra epedőn,s mint bégető bárány kiált sakálta korgó gyomrú fenevad, míg éhes.Az alku fennkölt, a tét vérre megy.Hiába minden, a szó szövevényes.       Nem riaszt vissza erkölcs, félelem.Bűnjel sincs, mit [… Tovább]

Vers

reggeli kép

  panelszerelem koldusaként bádogszívemhez verem a kanalaimat és zeng a ház az éhes sóhajok fogakat növesztve harapják nyelvemre bókjaikat amíg torokra szaladt évtizedek keresik cigány útjukat ahol a sár az úr és végső soron én is csak egy vagyok az [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Credo

“… Akit szeretnek, kitérhet…” Annyiszor mondtam, még sem érted, meg se próbálom magyarázni: a szerelem lélek. Akit szeretnek, kitérhet, aki szeret, annak a szerelem maga az élet.   Szép, tiszta – de nem született meg a vers… Gondolat maradt. Naplóba [… Tovább]

Vers

Csenddé fakad

    Nézd Kedvesem a teliholdatszerelemhintóként, hogy lebeg, látod, vágyunk csillaggá olvad,s felnyársalják lándzsás hegyek. Bíbort izzó lüktető vérünknásztáncot nem jár az érfalon,egyre fakulóbb reménységünksárgán folyik a holdudvaron. Látod Kedves, gyengülő fényünkhalványkék most márvány eres,hiába bont nyoszolyát éjünk,ha nem súgod [… Tovább]

Vers

Mono-logo

Max Slevogt önarcképéhez     Pimasz lettem, túl sikeres? Mosoly mögött vesztem érzem? Döglenek torz rajzainkért – papír s toll a szenvedélyem! Munkatársunk Hesse, Rilke, holnap cikket küld Thomas Mann! Korunk sújtólege készül bolygók közt – sötét magasban.   Nem [… Tovább]

Vers

csend szülte víziók

káprázat nélküli nap volt a csend szabadjára engedte hatását a végtelenbe és várta alkonyát hogy ismét megpihenjen   a porrá zúzott múlt is feltámadt pillanatokra és beporozta a mát   így folytatódott az emlék újra teremtve önmagát  

Vers

Lódítás

Nem rozsdál még szívemen lakat, deféltve gyűjtöm napjaim atommagjait.Elektronfelhőbe bugyolálom magam,lehet így is vonzóak protonjaim. Csak az agy kényszer, hogy fel ne adjam.Észérv diktál, néha érzelem.Nem fény kell már, csak egy kis hazugság,soká maradok még köztetek.

Vers

Az idő rabságában

                    Határozottan tudom, mert érzem, megállt az idő velem, áll, és toporog, a fény kívül reked az ablakon,csak a homály ül rá az agyamra, én nem létezem, legalábbis magamnak nem, mégis várom, hogy [… Tovább]