Nap: 2015.02.01.

Mintha a térdeim reszketnének néha, és nem úgy, mint hajdan, a legelső csókkor, a hajnallal kelek, ím kukorékolva, szemem is csipásabb, könnyesebb, mint máskor.   Kemény lett az ágy is, eddig fészek vala, mert a hátam néha elfásodva gebbed, és [… Tovább]

Ermi Enigma: Tenger című zenéjére     Ott vagyok, hol ráhajol az ég a tengerre, hol napvérétől izzik a bársonyhorizont, s hol a szilaj-szél korbácsolja vágyam, de nem sebezhet halálos szigony. Ott vagyok az aranysárga parton… üres kagylóhéj a lábnyomom, [… Tovább]

http://youtu.be/hBTjH0tZYB8     a fogyó hold ma is csillagokra éhen sziporkákat terel a végtelen égen sarlójával néha belevág a rendbe tudja nagyot vétett s attól elmegy kedve az árnyakat itt lent nem hajtotta széjjel megleshetne pedig ahogy szokta kéjjel tisztás [… Tovább]

Szólítod, segítségét kéred..     Szólítod, segítségét kéred; napi hivatkozás: mindig a körülmények. Szétszedett mondatok, túlbírált részletek, arculcsapás az egésznek. Vigasztalnak az angyalok, reméled, talán majd tudhatod.      

Illusztráció: saját képem, anyaga: vászon-akril, mérete: 40 x 40 cm.     Furcsa képet vázol hegytetőn a festő, fehér kavicsok hevernek mindenhol, hasán elnyúló árnyék csupán az erdő, de szép a magaslati táj ilyenkor… Felső orom mellének domborulata, zöld pázsitnak [… Tovább]

  Nagyvakációra, Horváth ország földje, Jobban csábít engem, Szent Ilona csöndje.   Nem szilágyi vagyok, Hanem szilágysági, A hajnal fényében, Ím, szeretek állni.   Tőlem két sarokra, Az Ady iskola, Volt ott egy szerelmem, A neve Ágota.   Pápán sokat [… Tovább]

  Még megölelnélek s karodra hajtanám bús éjeken elárvult fejem, de csak kabátod gombján motoz béna ujjam, lassan azt is feledem, hogyan is hajtsam karodra fejem. Még magamhoz hívnám sietve érkezett hajnalokon megszépült álmaimat, de csak sóhajokkal osztozom fehér gyolccsal [… Tovább]

Nyugvó naplementét fest az est, pipacsos narancsszín lebeg a horizont síkja fölött, s az éj színe felerősödött.   Csukott ablak mögött az idő rabol perceket, s vágyaim. Öl, még és még, egyre többet akar, nem tilos, csak létüzemzavar.   Miközben [… Tovább]

Kovács Beatrix rajzára   Ha csalódtál, magadban  csalódtál. A kutya halkan szűköl és továbbáll. Az ember csak hallgat, némán vár, mögötte zárul a félelemzár.   Ha csalódtál, magadban csalódtál, de felvértez az élet, kaput tár. Fejedben felzúg a tegnapi zaj, [… Tovább]

    Tavasz jön, és én arra gondolok,a tulipánok árván is boldogok?Anyám kertjében nyílnak-e még– lépteire vágyón – sárgák, pirosak? Tavasz jön megint, és a napmelegátsimogatja az alvó kerteket…Anyámhoz bújnék… – mintha mondaná:nyíljatok, árváim, nélkülem, ezután…! Tél elől bújók, büszkék, [… Tovább]