Nap: 2015.02.13.

Saját festményem, olaj és vászon     Bágyatag hajnal gyöngyharmat könnye dermedt levélen napfényre vár, hintázó ágon gyönge verőfény, csókja tavasznak, reménysugár.   Madártorokból hajlik az ének, csupasz ágak közt, tavaszt remél. Picinyke teste melegre vágyik, miközben lopva, oson a [… Tovább]

Csokoládéillatba fojtott mámorNyögése tölti ki a teret,Újjászületik ezernyi elfeledett érzés.Lágyan átölelő két kéz melege tesz magáévá pillanatot,S az elhagyatott várromokon átfutó borostyán zöldje tavaszt igéz. Csendet becéz s kósza perceket rak egésszéKopottas szőnyegén az idő.Zakatolva dobban ziháló mellkasban a szív.A [… Tovább]

( játékok és játszmák )       Tengert álmodó, lusta folyók érnek össze. Visszaáradnak a hangok, az arcok, megtorpant hullámok rendezik zilált, vérző partjaikat. Fehér falak közé szorul a félelem. ( lélegezz, lélegezz ) Nagyokat. Visz az álom, a [… Tovább]

műfaj: carmen csermelyek és patakok völgyeimnek mélyén bömböljetek zúgjatok mossátok pillérét a réveteg hidaknak dübörögjön ám mind a palló lankadatlan Erdély szívem fáj itt oly távol bérceidtől a fortyogó vizek honától engedd időm ápolhassam hitem néha fenn s ne vedd [… Tovább]

(Asszociáció: Szabó Lőrinc Mint még sohasem Fotó: Gősi Vali, Egyedül a hajnali parton)   Szeretnélek kibontanibánatod páncéljából, végre,hozzád hajolva lelkedhez érni,tavaszt igézni a fagyos télre! Szeretnék e rejtelmes csendbőléletzenével kitörni újra:ereidnek suttogó neszéreébredni, lágyan összesimulva. Szeretném, ha ütemre járna,egy ritmust dobolna fáradt [… Tovább]

Ismét ránk borul az Isten estje, Bevonja a mindenséget mázzal, Őrzi álmunkat bódító leple, Hol fájdalommal, hol méla lázzal. Ilyenkor lágyan szusszan ki fáradt, Altat a huhogó hívogató, A nesztelenség szellője árad: Csillagragyogás-éji takaró. Ciripel a fák lenge árnyéka: Holdsugárban [… Tovább]

Edgar Degas festményéhez 1872     Évek óta játszom Schumannt, mesterek is megszerettek itt, hol karok, lábak nyúlnak s gerinc tart meg pirouettet. Otthonom lett az Opėra, imádom a Szajnát, Párizst! Vezessen Alpha s Omega – szelíd lelkem látomást hisz. [… Tovább]

Kedvem szottyan, lábam dobban,pörgőn dörgöm, egyre jobban,testem rándul, lendül, mozdul,balról pördül, jobbról fordul,ritmust járva vérbő táncra,surrog, szökken szoknyák ránca,párban nappal, párban éjjel,láb a lábbal, kéz a kézzel,kócolt hajjal, fővel égre,lángot gyújtva, poklot égve,egyre többen, körből körben,földből égben, égből földben,virtust verve, [… Tovább]

        lidérclovagok jöttek értem éjsötétben… lábam karom bilincsbe verve lángot dobtak ősz fejemre torkomba akáctöviseket nyomtak megtapostak… szemgolyóm két tócsa sáros tükre az égnek te aki tudod sorsomat   szabadíts meg 

némán bámul rám a fenyőa szoba vásott sarkábólegykor tán szebb napokatremélt hokedlin ácsorogviaszt sír magányában amegkopott abroszra azönmagát sirató mécseshalkan suttogó imájában kihűlt csillagszórók vázaimerednek a mennyezet feléegyhangú unott mélasággaltépett nyelvű csengő lógszáz éves nylon zsinóronpadlóra tapadt árnya fölöttlomha-lassan vánszorgó [… Tovább]

  erőtlen ernyed elgyötörve-testedaz ágyon, elvtelen napok kutatnakse-vége álmokat. riadt ma estea létezés, szavát ne hidd hazugnak.fakó szemednek ürmös égi-könnyenehéz, akár a gránit őseidnek.valóra válhat álma játszi-könnyed,ha megbocsátasz alja bűneiknek:atyád keresztje válladat ne nyomja,gyötörve-tested áhitatra vágyik.se-hossza álmaidnak eskü-romjaimád után kiált [… Tovább]