Kis István Mihály : Almaszüret

De enged majd e fagy még…

 

Almát szüretel a sajgó élet.

Emléked létráját ághoz emelem,

s míg pirosan izzik a tört lélek,

fáj az aláhullott szerelem.

 

Űr-sötét, fagyos az ősz bennem,

bár szikrát szór az égi Fénykirály…

Mosolygó gyümölcsben nem lelem

arcod tiszta mását. A múlt kiváj,

 

gyors patak görget apró köveket,

s borostyánba dermedt kéklő mozdulat

a légen átzúgva ejt sebet.

 

De enged majd e fagy még, s itt maraszt’,

ha küld az Ég egy Angyalt, ki új utat

tör, s az ágon új reményt fakaszt.

 

2014. szeptember 10.

 

Legutóbb szerkesztette - Kis István Mihály
Szerző Kis István Mihály 35 Írás
58 éves vagyok. Több szakmában dolgoztam: esztergályos, állategészségőr, háztartási-gépszerelő. Felnőttként, 25 évesen érettségiztem. 1994-ben leszázalékoltak, jelenleg átmeneti járadékot kapok. Szeretem a verseket, de írni (a gyermek- és ifjúkori sikertelen próbálkozásokat leszámítva) csak idén, azaz 2010 februárjában kezdtem. Nincs kellő verstani ismeretem, de igyekszem tanulni.