Vers

Epizodista

  Én  már  túl  vagyok  az  összes  színpadi  trükkön  –  piperepolcon  szemfény(vesztés)ből  egy  halom  –  szükségtelen,  hogy  szebbnek  hazudjon  a  tükröm:  kitett  lelkem  szennyesként  lóg  a  spanyolfalon.   Sorsomról  döntött  egy  cigarettaszünetben  a  Teremtő – képzelet  ( hol  futnak  a  [… Tovább]

Vers

Minden némaságon túl

Jó volna még hozzád bújni, olyan  nyilvánvalóan pofátlan nesszel,ahogy szeretni tudnak a parázshúsú angyalok.Csendtakarónk már héttonnányi,mégis körbe rajzoltuk gőzölgő tűzfészekkel,s egymás könyörtelen terhét már úgy viseljük, mint magányukat a társtalanok. Amikor ujjaidat utoljára görgetted végig hátamon,akár a nehéz köveit borzongató [… Tovább]

Egyéb

Ars és poetica

Elsőnek megtalálni és szót rá és kimondani akkor is ha sokadik vagy a sorban és az eddigieket is ugyanaz a tűz hajtotta és ugyanazt mondjuk és mióta mert eredetiség csupán Istennél és termő asszonyodnál és örökké egyetlen legújabb pillanatodnál ahonnét [… Tovább]

Novella

A fény

Illusztráció: saját kép     — Láttam egy szellemet, mami… — Nincsenek szellemek, kicsim… — De láttam őt, mami — sírja hosszú hálóingében, egyre görcsösebben ölelve az anyját. — Ne félj, kis butuskám…— próbálja megnyugtatni, de a gyermek szemében furcsa [… Tovább]

Novella

Álca

… a ballonkabátosok itt éltek és élnek mindig közöttünk, nem nevetségesek és távolról sem bolondok.   A parkolóban, az autók körül egy férfi sétálgatott. Kezében füzetet tartott, amibe fontoskodva jegyzetelt. Látszott, hogy valami nem stimmel vele. A júliusi hőségben ballonkabátot [… Tovább]

Vers

Fiatal sereg

Vége van az éjszakának,vörös az ég alja,elkezdődik a friss élet,a munka hajnala,felcsendül az ének,megszületik az új sereg,a sereg. Felhő nem bántja maaz ébredő Napot,fényes a sugara,iszik friss harmatot,búcsút int az éjnek,s növekszik a sereg,a sereg. Öreg és fiataláll be csatasorba,nem [… Tovább]

Vers

Káoszból

  Káoszból írok neked. Vár a dolog, bár még úgy bálint-napoznék egy keveset veled. Nem lehet semmi fontosabb: fehérmosás, a fele mosatlan, udvaron a napsütés, vasárnapi ebéd, mint e megszűrt hallgatásból versbe keveredés. Kiürült emlők helyett ki nem ürülő emlék [… Tovább]

Vers

Nyár derekán

Jean-Francois Millet festményéhez 1857       Tört kalászok s rögök felett tüdő tikkad nyár derekán, délben a térd meg-megremeg, szó sem bicsaklik, ha netán bolha csíp harisnyakorcban, mikor kendőt libbent a szél… Homlok mögött bár ősz konty van, torzsok [… Tovább]

Vers

Február

  Kicsi hónap, bő erő, nagy időből tör elő, bár csak huszonnyolc napos, sokatmondón alapos, s négy évente szökkenő többlet nappal áll elő, Napot imád, fényt szeret, ijesztgeti a telet, s langy ölében zeng hírt a tavaszról a pacsirta, szól [… Tovább]

Vers

Egyedül nem megy

Olyan mozdulatlan minden. Megdermedtek a székek és az asztalon jégvirágok nyílnak. Lelked, mint egy kis kályha, hever a törékeny testedben. Melléd feküdnék, de akkor nem látnám;   ahogyan a hajnali fény táncosai balettoznak a hajszálaidon. Még szokatlan a rövidre nyírt [… Tovább]

Vers

AZ ŐSI NYELV

  M. Laurens AZ ŐSI NYELV   Ahogy a részeg nyögdicsél, a fene-tudja, mit mesél. Vigyorogva les szfinxeket… Mit lát? Kit hall? Miért nevet?   Libákkal fenn egy resti száll? Hát… nagy gágogva fel-fel áll. Majd lehuppanva énekel: irtóztatóan-rémesen.   Hogy mit kuruttyol a garat, még felfogni [… Tovább]

vegyes

Sors-tankák

Pipacsmezőkrőljajongást sodor a szélegyre távolabb…Szemekből kifolynak aholnapok, – csak én látom? Vörösre égnekszememben az egyedülhajnalok hol alét egy pillangó röpte,mi bennem fáj örökre. Gangesz vizébenlótuszok hajladoznakmámor illattal.Partján szétfoszló testekbűze folyóban tisztul. Siratók könnyemagyar földeket dagasztbúza mezőkön.Áldást szór ránk az Isten,csak [… Tovább]