Schifter Attila : Epizodista

 

Én  már  túl  vagyok  az  összes  színpadi  trükkön 

  piperepolcon  szemfény(vesztés)ből  egy  halom   

szükségtelen,  hogy  szebbnek  hazudjon  a  tükröm: 

kitett  lelkem  szennyesként  lóg  a  spanyolfalon.

 

Sorsomról  döntött  egy  cigarettaszünetben 

a  Teremtő – képzelet  ( hol  futnak  a  szálak ) 

’s  melyben  nem  győztesnek  vagy  vesztesnek  születtem; 

csak  beöltöztethető  áldozatnak  szántak.

 

Már  a  nyitánykor  le  voltak  osztva  a  lapok 

( halálhíremre  egy  szív  sem  vert  szaporábban ) 

és  nem  zavart,  mennyire  értelmetlen  vagyok: 

kiírt  szereplő    megunt  szappanoperában. 

 

Míg  saját  öltözőmben,  alattomban  készre 

sminkel  ( hívatlan )  vendégművészként  az  ördög, 

mindössze  arra  kérlek,  végre  vedd  már  észre: 

csupán  valami  gyors  fináléért  könyörgök. 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.02.15. @ 22:55 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.