vegyes

Az évek nyomot hagynak

Kedves Anna, ezt a kedves, de hétköznapi dialógust a naplódba javaslom.        – Anyus! – szerinted, látszik rajtam…      – Ugyan mi papus? – nevette el magát Ilonka, amint nézte a férfit, aki a tükör előtt simogatta, igen [… Tovább]

Egyéb

ÉBRESZTŐ

  A naptár állásán kívül, semmi sem jelezte az idő múlását. A földeken még összefüggő a hótakaró. Többen állítják; ez a tél még sokáig emlékezetes lesz számunkra. Emberöltőnyi emlékezet óta nem esett ennyi hó, a folyó is úgy befagyott, hogy [… Tovább]

Novella

A búza halála

Illusztráció: saját kép; anyaga: vászon-akril;   Halkan nyitják az ajtót, igyekeznek csöndben kilépni rajta, a lány, meg az unoka még alszik. Pista egyből a már jól begyakorolt rutinmozdulatokat teszi meg, szalad kiengedni a tyúkokat, viszi azok vizes-edényét a kerekes kúthoz, [… Tovább]

Monológ

Mamika

  A saját szemüvegemen keresztül nézem a világot, és csak arról tudok vallani, amit azon keresztül látok. Így nézem az embereket: stílusok, megjelenések, modorok, szokások, hajviselet, öltözködés, más és más egyéniség. Sokat megtudhatunk a másikról, ha odafigyelünk. És, hogy nem [… Tovább]

Vers

Ünneplőben

    A szívem öltözik ünneplőbe, ha mosolyodtól megszépült hallgatag – reggelen, ajkadról a szót ujjam hegyére illeszthetem. Majd lassul az idetévedő huncut-érintés s ölemre indul a szerelem, hogy a ki nem mondott ajkadról – hullott szót, veled megfelezzem. Hát [… Tovább]

Vers

Szövetség

Mindegyik szakasz más-más idő/élmény.A négy szakasz pedig egész,vers. I Testemben kihajtott hajnalod, S legott a nappal kergetőz, S övéből táplálja harmatod, Mint öntudatlan,kerge őz.   II Szemem hamarabb kel mint a nap, Sötétben rólad képzeleg, Színültig töltött csók-poharad Vörösebb mint [… Tovább]

Vers

4 Haiku

Illusztráció: saját kép; anyaga: vászon-akril; mérete: 40 x 40 cm     Öregedés   vakító szépség mosolytalan világban ráncos ébredés   Múzsa   költő szerelme múló ábrándos álom elfújta a szél   Augusztus hulló csillagok íriszemben villanók tetézik a nyár [… Tovább]

Kisregény

Vígreményű Szekrényes Veronika 7.

Az álom – Forrás, kép: Képeslapgyűjtemény (1914-1917). Az álom     Éva kikapcsolta a tévét, bebújt a jókora, kényelmes franciaágyba, még mindig a két szerelmes járt a fejében. Szempillája lassan lecsukódott, képzeletében visszarepült a múltba, egészen összegömbölyödött, s magzati pózban [… Tovább]

Vers

Nagyapám lelkével…

  A józan paraszt ész két kérges tenyere, nagyapám lelkével, elindult szekere: – Mikor pirkad korán, kelt a kakashangja, vállamra tarisznyát akasztok az útra.   Lesz ím abban hagyma, két arasz szalonna, egy kicsorbult bicska, fél liter pálinka, derekában kasza, [… Tovább]

Vers

Spitzen bau

Max Sauco festményéhez     Három hete kért meg Leszja, rüsztjét feszítsem, míg lehet. Feszítsem, míg szempillája fájdalomtól meg nem remeg. Választott egy festett zugot – színfalak közt szűk kalitkát. Lelkem lángoktól vajúdott: felfedte „szűz” combja titkát.   Agyam elszállt [… Tovább]

Vers

Mert

Én már voltam mindenhol.Múlttól rozsdás percekben,élekkel fogadó terekben,változó gondolatokban,s ijesztő álmokban is.Már voltam mindenhol.Nekem már nem csoda semmi.Sem a hátamon csattanó akarat,sem a másra váró tananyag,vagy amit Isten nekem szán(t),az állomásokat: élet vagy halál.Nekem nem csoda semmi.Engem kiválasztottak.Szülessek, majd emberként [… Tovább]

Vers

rekviem

  halkuló léptek korbácsolnak bősz vihart tajtékzó hullám temeti semmis múltam szétszórt kavicsok alá Mohol, 2012. szeptember 21.