Lénárt Anna : Az évek nyomot hagynak


Kedves Anna, ezt a kedves, de hétköznapi dialógust a naplódba javaslom.  

 

   – Anyus! – szerinted, látszik rajtam…

     – Ugyan mi papus? – nevette el magát Ilonka, amint nézte a férfit, aki a tükör előtt simogatta, igen terjedelmes hasát.

     Laci nem szólt semmit. Morogva a fürdő felé vette az irányt. Amint behúzta maga mögött az ajtót, még mindig hallotta a nő kuncogását. A fürdőszobai tükörben a szeme körüli ráncokat kezdte szemügyre venni.

     Hát igen. Az évek nyomot hagytak rajta. Betöltötte már a hatvanadik évet. Haja szinte teljesen fehér, elég ritka már, kihangsúlyozza homlokát. Az álla alatt jól megtermett toka nevelkedett a leélt évek alatt, nyomatékául annak, milyen jóízűen tud enni.

     Visszagondolt arra az időre, amikor sűrű, szőke hajkorona keretezte arcát, amikor széles válla és keskeny csípője láttán a lányok megfordultak utána. Abban a régmúlt időben még nyoma sem volt az elhízásból adódó zsírpárnáknak.

     – Az önsajnálatból ennyi elég!- koppantott a tükörben tükröződő arcképére.

     Kilépett a fürdőből. Az asszony az ajtó előtt várta. Szeme pajkosan csillogott…

     – Na, mondjad, mit akarsz?

     – Ugyan mit számít a nagy pocakod, az sem baj, hogy hajad kihullott, legalább látszik, az okos homlokod…

     – Ne folytasd!

     – Látod papa, ez a fontos.

     – Ugyan mi?

     – A szemed, szemeid nevetnek. Élnek. Minden, ami az évek alatt megváltozott rajtad, azért te dolgoztál meg. Te cipeled úgy a kilókat, mint a ráncokat.

     A párjához lépett. Átölelte.

     – Neked mindig igazad van anyus.

     – És, mindig az én mackóm maradsz.

     Egymásra néztek, és mind a ketten elkezdtek nevetni…

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.02.10. @ 21:48 :: Lénárt Anna
Szerző Lénárt Anna 140 Írás
Három családos elvált nő vagyok. Gyermekeim kirepültek a fészekből, egyedül élek. Köztisztviselőként dolgozom, a feladataimat legjobb tudásom szerint látom el. Lelkiismeretes embernek tartom magam.Szeretem az embereket, átérzem gondjukat és ha tudok segítek. Megpróbálom a legrosszabb dolgokból is a legjobbat kihozni, mert azt tartom az élet túl rövid ahhoz, hogy megkeseredve éljünk. Sok mindenre megtanított az élet, elsősorban arra, hogy sosem adjam fel. Ha reggel borult az égbolt nem arra gondolok, hogy esni fog, inkább annak örülök, hogy még nem esik. Verseket gyermekkorom óta írok. Az általam írt versek "én vagyok", tükrözik a lelkem, a vágyaim, átölelik az életem. Romantikus embernek tartom magam, a halak csillagjegyre jellemző tulajdonságok szinte mind jelentkezik nálam. Alföldi lány lévén kívánkozom a hegyek közé. Ha tehetem a szabad időmet hegyes vidéken, sétával töltöm. Igaz kevés ilyen akad, de ha adódik akkor kihasználom a lehetőséget.