Vers

Hervad

      Mosolyunkon hervad a nyár, csókjaid kezemen… Könnyeim alól írok neked, szavakon gyászol az ékezet. Párnámba süppedő álmok, szilánkos reggelek…   Hogy öltöztessem ünneplőbe a semmit?Mit ér a szó, a vágy, ha kihűl a szív, üres az ágy?Az éjszaka vacog…Hol [… Tovább]

Vers

Holtág

      Dühös szél szaggatja a házak füstszagú nyoszolyáját. Vashangú harangok nyelvén fészkel az iszony. Hideg korlátokat, acélkék éjszakákat épít a múlt. Ő nem szól. Én hallgatom. Gyűrött függönyök mögül nézem, ahogy a nyugtalan madarak szárnyára fagy a tél, [… Tovább]

Egyéb

Napfelkelte előtt

A sok forgolódástól gyűrött pizsamám szélét simogatva már régen állok előtte. Hiába, mert nem néz rám. Tudom, hogy álmodom, de azt hiszem, ez a legjobb alkalom, hogy elmondjam mit is szeretnék… valami közvetítést oda, ahova még gondolni sem merek mostanában. [… Tovább]

Vers

Már nincs bocsánat

  szerettél és őt is… ? ma már kétségtelen hogy nem hétvégente mindig nála engem meg naponta dugtál az ágyba’ nem engedted el és engem sem míg őt édes szajhává tetted bennem forrt fel a nedved azt mondtad elhagyod de [… Tovább]

Monológ

Meghasonulás

Kikapcsoltam a tévét. Arcomon elmaszatolom a lefolyt könnyeimet, szememből kitörlöm az ott maradt kósza cseppeket. Leoltottam a villanyt és a hálószoba felé indulok. Útközben a fürdőben engedek magamnak egy pohár vizet. A hatalmas tükörben szembenézek önmagammal.      Egy megtört nőt [… Tovább]

Portré

Zilahy Péter

Tegye fel a kezét, aki hallott már Zilahy Péterről! Senki többet, először, senki többet, másodszor… Na, talán most.   Úgy harminc éve moziba vittem a gyerekeket. A fiamat és Petit. „A kis hableány” című filmre. Kijőve a moziból Peti rázendített [… Tovább]

Vers

Kihűl(t)

  Begombolós már a téli este,  csizmában kint hideglelős szavak,  véletlenül tegnap észrevettem,  a Szeret még a szandálban maradt.  Az utca csendes, redőnybe zártan  szemet hunynak a korhadt ablakok,  itt patkány vinnyog, s tőlünk paráznak  a limuzinos, álszent angyalok.  Nem [… Tovább]

Vers

Minden mi volt….

  Minden mi volt, s minden mi lesz, lényegtelen. A van a fontos, a most, a percet ölelő jelen. Ez,  az ésszel  fel sem fogható  pillanat a lényeges. Nem számít  a volt, nem számít  a lesz…   ————– Éva, ezt [… Tovább]

Vers

Rianások

    a sóstó jegén egy vöcsök csetlik botlik rakná már fészkét *   recsegő jégen még hajlong a nádvágó mint fehér kócsag *   kesztyűt is húznék simogatni ablakom jégvirágait *   forralt bort iszom egy befagyott tó jegén  [… Tovább]