Vers

Töredékek 496.

  …egy suta kis lépés utánad eredt, míg a pillanat rólad kérdezett, hétszer álmodott álmok mára megöregedve bújtak ablakok jégvirág csókolta vaksi szemére, parázs alatt szunnyadt egy elfeledett nap, s kéménynek szája kiáltott égre átkokat.   …az a suta lépés [… Tovább]

Humor

Ködös reggelen

  Sajdikékat nagy örömükre, két szép legénykével áldotta meg Isten. A kisebbik épp karácsonyeste született. Akkoriban még nem is gondolták volna, hogy ebben a lepusztult kisvárosban majd csak egymás barátai lehetnek, főként a városszéli kisutcában, ahol rajtuk kívül már mindenki [… Tovább]

Egyéb

Megbeszéljük

Karját kényelmesen, puhán helyezte az öblös fotelra. Arcán barátságos, meleg derű bujkált. Aki meglátta, azonnal érezni szerette volna az ölelését, hiszen sugárzott róla a biztonság, az öröm. Beszélgetőpartnere szemben ült vele. Csupa mosoly volt, elégedettség, de a tekintetében volt valami [… Tovább]

Novella

Cirkusz

  Gyermekkorom nagy álma, a hatalmas csíkos sátor. Micsoda hangulatot hozott a faluszéli tisztaságon! Kis tarka zászlókat lenget a szél, a hihetetlennek tűnő kézzel felállított hatalmas cirkuszi építmény, hangos zenével csalogatja az embereket, nagy élmények átélésére hívogatva, mély nyomokat hagyván [… Tovább]

Vers

Mars

    Belőlem sosem záporoznak a szavak. Nyúlfarknyi kritikám a legnagyobb bestseller filmről is. Amnéziával köt az elengedés, fiókba kerülő kivonatot készítek, ami számomra lényeg. Miután így sutba vágtam mindezt magammal együtt, robotüzemmóddal bíbelődve, a romantika nyálként csöpög belőlem. Sorozatpáncélt [… Tovább]

Vers

Napraforgó kelyhén

Hófehér hajad– könnyű felhő – lebbenmosolyod az égboltvisszatükrözi folyómeder mentén– altatódal – ringatszfűszálként hajolsz bőrömhöz a réten napraforgó kelyhén aranyporból érleltédes nektárként bújsz lelkem kaptárában – langy eső gyöngycseppje –arcomat simítod– búcsúzó madárka –emlékeim hordod csak a hangod…a szád…csak a házad némanem felelsz ha [… Tovább]

Vers

Vizsgadrukk

Csoda vagy. Fehér, kékselyem erekkel. Ajkad bíborabb, mint egy vércsepp. Térdig kopott ruhád takarja el pergamen bőrödet. Fűcsomód páragőzben is nekem megőrzöd-e? A végtelen öl, csokorba szedlek. Kertelve, de vázamba teszlek. Bírjuk el az időt, oda-vissza. Mert időtlen a szerelem, [… Tovább]

Vers

Kedélyes sorok

Mint a ropogós piros alma Olyan néked csókod Anna. Mint a zamatos őszi szilva, Olyan könnyű lépted hamva.   Mint a szarvas büszke agancsa, Olyan pezsgő nyelved hangja. Mint a vadász kifeszült íja, Olyan szóid szelíd altja.   Mint a [… Tovább]