Marthi Anna : Mars

 

 

Belőlem sosem záporoznak a szavak.

Nyúlfarknyi kritikám a legnagyobb bestseller filmről is.

Amnéziával köt az elengedés, fiókba kerülő

kivonatot készítek, ami számomra lényeg.

Miután így sutba vágtam mindezt magammal együtt,

robotüzemmóddal bíbelődve,

a romantika nyálként csöpög belőlem.

Sorozatpáncélt öltök, zsírpárnákat növesztek.

Kitalálom, hogy maradjak veszteg.

Míg belefáradok ebbe, várom, hogy

hősként egómból kikeveredjek.

Legutóbbi módosítás: 2015.02.21. @ 18:00 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak