M. Simon Katalin Megtisztulás című, prózákat tartalmazó kötete 2015 februárjában jelent meg Marosvásárhelyen a Garabontzia Kiadónál.
A borítót Magerusan Adrian tervezte.
Tördelőszerkesztő Pápay Aranka volt, aki a könyv ajánlóját is írta:
„Számomra az írás nem csak önkifejezés, hanem maga az élet” – vallja a szerző, és mi, olvasók az életnek olyan szeletét kapjuk a történeteiből, amitől megmelegszik a szív…
M. Simon Katalinból sugárzik valami különlegesen melengető tulajdonság, az ősi erdélyi tisztaság és természetesség. Szereplői hús-vér emberek, a maguk gyengeségeivel, erkölcseivel és igazságával. Dolgoznak, szeretnek, szenvednek, mindezt olyan egyszerűséggel, mint ahogy a napok múlnak egymás után. Természeti képeit úgy fonja a mesélés fonalába, hogy az évszakok, esők, kertek, mezők élőlényekként cselekvő részei a lepergő életnek. Túl küzdelmeken, veszteségeken ott ragyog a szivárvány, megszületik a túlélés reménye.
Ajánlom a Megtisztulás kötetet mindazoknak, akik a tisztaság erejében bíznak, bízni szeretnének, vagy ha nem, hát az olvasókat ezek a novellák szelíden, kicsit megtanítják bízni.
Pápay Aranka
Ha tudatodban megfogant a téma, fantáziád készen áll mozgósítani gondolataidat, hogy emlékeid tárából felszínre hozzák mindazt, amire szükséged van ahhoz, hogy alkotásodat létrehozd. Lelki szemeid előtt színek villannak, emberi sorsok vonulnak át, megterhelve életük súlyával. Hallod hangjukat, érzed illatukat, füledbe cseng boldog nevetésük, vagy fájdalmas sikolyuk. Fény a sötétséggel, tél a nyárral, öröm a bánattal pró és kontra érvel elmédben, míg érzéseid felajzott hévvel követik őket. Képzeleted egy új, izgalmas világot alkot, melynek részesévé tesz.
Aztán féktelen gondolataidat rendszerbe fegyelmezed, és észre sem veszed, hogy a nappalok éjszakába olvadnak, miközben tollad nyomán élet születik a fehér papíron, mely belőled merít lelket és erőt.
M. Simon Katalin
Sepsiszentgyörgy, 2015.
Részlet a Túlélni mindent című novellából:
A novemberi ég ólmosan terült el a város fölött. Hideg eső pergett, s a szél lekapkodta az utolsó faleveleket is a fákról. A csupasz ágak kísérteties tánca, az esőcseppek meddő igyekezete, hogy megkapaszkodjanak az ablaküvegen, szomorú látványt nyújtott. Túl kell élniük a borzalmakat – gondolta –, most már nemcsak önmagukért, de születendő gyermekükért is!
Visszatért a szoba belsejébe, amelyre rátelepedett a közelgő est homálya. Felkuporodott az ágy sarkába, és takarójának védelmében behunyt szemmel hallgatta az ősz panaszos zúgását.
Másnap reggelre elállt az eső, a szél is elült. A felhők szétoszlottak, és a nap elfoglalta az őt megillető helyét az égen. Csak a sietős járókelők télies öltözéke árulkodott arról, hogy a novemberi napsütésnek foga van. Helyenként befagytak a tócsák is. A várakozó fiákerek lovai párát leheltek.
Hazajövetele óta nem sokáig tétlenkedett. Iskolás évei után a város egyik híres szalonjában hímzést tanult. Most eljött az alkalom, hogy gyümölcsöztesse különleges tehetségét. A hölgyek elhozták vásznaikat, ő meg reggeltől estig föléjük görnyedve rajzolt és varrt. Minden öltése igazgyönggyé vált a finom vászon felületén. Néha felállt, hogy kiegyenesítse egyre jobban vastagodó derekát. Ilyenkor sétálgatott egy keveset, hogy kedvére tegyen a benne növekedő eleven csöppségnek, majd folytatta a hímzést.
Legutóbbi módosítás: 2019.11.19. @ 09:16 :: Adminguru
