- Részletek
„A világirodalomnak bizonyosan a legriasztóbb szava a hazátlanul. És a legtragikusabb… Különösen igaz ez a közép-kelet-európai végekre, népekre, írásbeliségre. A hazátlanul a legsúlyosabb emberi értékvesztés, emberi hiány tárgyiasítása.
Botz Domonkos bebarangolta a nagyvilág tájait, Délkelet-Ázsiától Észak-Afrikán keresztül Mexikóig és a lappok földjéig. Utazásai során – bizonyosan nem véletlenül – számos magyar személlyel, emberpárral és közösséggel találkozott: nyelvtanárral és szakáccsal, gazdag nyugdíjassal, reklámügynökség tulajdonosával. A paletta széles, de a világba szétszóródott magyarok mintha mind megtalálták volna helyüket. Gondjuk nincs a pénzre, talán csak a „még több pénzre”, amelyet kergetnek, meg-megtalálnak, habzsolnak. Kergetnek, hogy igazolják maguk számára: jó döntés volt eljönni, kivándorolni, disszidálni Magyarországról, otthagyni a szegénység földjét, a diktatúra országát. Csak éppen… Amit máshol semmiképp meg nem találhatnak: az országot, az otthont, a nyelvet. Nevezzük akárhogy: a hazát, a kibocsátó fészket. És dolgozhat bennük duzzogás, menekülés, felejtés, a siker és a jómód kábítószere, a haza minden gondolat mélyén ott lapul, ott ágaskodik, ott szólal meg elnémíthatatlanul.”
Lukáts János, író, költő
Hetedhéthatár Kiadó, 2019
Borítóterv: Forgách Balázs grafikusművész munkája
ISBN: 978-615-80040-9-1
