vegyes

ORDÍTVA

  M. Laurens:   ORDÍTVA   Fájdalmaimmal nem terhellek, pedig a némaság gyilkos gödör: e nyomorult földön jó-páran élnek, kiknek sorsa vidámság és gyönyör. Boldogok, hogy fájdalmat nem találva, sorsukat megáldotta a magas ég, bezzeg Én: ordítva kiáltok átkot, hogy [… Tovább]

Egyéb

Após lettem…

Vendégköszöntő új beosztásomban, immár apósként… 🙂 Após lettem…  😀 Szeretettel köszöntöma kedves násznépet,köszönöm, hogy itt vagytok,legyen szép estétek! Izgalommal készültünkerre a szép napra,örülnék ha mindenkinagyon jól mulatna. Arra kért a menyasszonyvigyázzak a rímre,ne legyek túl megható,mert elázik a sminkje. Tiszteletben tartomezen felkérését,de hogy [… Tovább]

Vers

Beboruló

Összeterelt, fekete felhők az égen, felbőszült istenként gyűlnek ím, fölöttem, cúgos szél ostorozza lelkemnek arcát, eltakarja a napfény simogatását.     Nem táncolnak virágaim kinn a réten, madárdal sem kísér az erdőben éngem, gyászszalagot tűzött fel a magasságos, templomom kertjében [… Tovább]

Novella

Szép szavak Jóságosi 83-ról

Darvas Iván börtönanekdotája nyomán   Darvas Iván, lábait a korlátra felpakolva, hátradőlt és lazított. Nézte a pinceszerűen domború plafont, rágyújtott egy cigarettára és dúdolt magában. A rabruha egyenesen serkentő hatással bírt rá, eltöltött ott talán két esztendőt is. Most, ha [… Tovább]

Vers

Éden 2 (újratöltve)

“Az ész semmit sem ad, Ami a vágyra válaszolna”1 … Az elhagyott fa A képernyőkön  Mint Valóság-Show  Magasodik   A visszamászás  Koedukált zuhany alatt – Hol csókkal csókot ölni Mindenki tud Hard-Porn- -vad-iramban Folytatódik   Sűrűsödik a sötét Félő Hogy [… Tovább]

Humor

Anno

Manapság már nyoma sincs     Szinte felkapta a madárcsontú matrónát és belökte a Főorvos úr szobájába. — Mit képzel maga vén hülye, ránk van utalva, oszt szarakodik velünk? Mindjárt lekeverek egyet! — replikázott a kissé ingerült fődoktor. — Tiszta [… Tovább]

vegyes

Jártunk a világ végén – 9. Tengerpart

Akár fürödni szeretnénk, akár csak csodás vidéket látni, Aotearoa-Új-Zéland partjai tárt karokkal várnak.. A képen nemzetközi fotópályázaton díjnyertes fotóm: Az életképesség szobra. (The Statue of Vitality)   Akár fürödni szeretnénk, akár csak csodás vidéket látni, Aotearoa-Új-Zéland partjai tárt karokkal várnak. [… Tovább]

Vers

Ma sem loptam

Lustán dereng a hajnal, vállán tejfehér ködlepel.Csontujjú szél tétovázik,majd görnyedt háztetőkkel perel.Dér csókol, jeges lehelettel,ezüstpáncél feszülfákon, bokrokon,álmosan didereg,s nyújtja ég felé karját az ébredő Oktogon.Fázom.A járdán üresen kongó léptemmagányos ritmusa koppan.Kipp-kopp. Kipp-kopp.A tegnaptól fényt, ma sem loptam.

Paródia

Nyelvvizsga

A teremben teljes a zűrzavar, a felháborodás, mindenki egyszerre beszél, érthetetlen káosz uralkodik a paragrafusokon.   Utoljára talán tizenöt évvel ezelőtt vizsgáztam. Rémálmaimban néha még mindig elő- előjönnek az izgalmak.   Sötét szoknyában, fehér blúzban sietek. Reggel kilencre kell beérnem. [… Tovább]

Vers

Lélegezz

Van pár liget, van pár bokor,ahova így-úgy tartozol,van pár dallam, meg egy gitár,meg annyi minden, ami fáj,és van a szél, ki furcsamódmár úgy ölel, hogy takaród,van Istenedtől nagy hitel,hogy nem üzen, ha menni kell,meg őrületbe vert tudat,mi holtodon is átmulat,jön [… Tovább]

Vers

Tudom elérek

Tudom elérek/erdélyi falumnak/                              Koosán Ildikó  Tavaszba hívó hangodkét karom körülzárja,húsvéti víg harangoddermedt magányom várja. Örvénylő szelek hátánavarba rejtett nyomokútját kutatom kábánmint bilincsbe vert rabok napestig helyben járván.a képzelet üvegszárnyántudom, [… Tovább]

Vers

Te és én

  Úgy támaszkodj vállamra, hogy az évek sűrű percekké olvadnak, és a gőgös  Nap elénk térdepel. Szégyellőséged kijózanodod, esztelenül szemérmetlen leszel.   Úgy simulj lelkemhez, hogy  tűzruhában repít a varázsló félelem, s míg mozdulatlan kék zafír a Föld, érintetlen világgá [… Tovább]

Vers

Álmatlanul

  Ablakomon át beköszönt hozzáma tenyérképű telihold.Csupán egy villanásra küldte rámárnyakkal tűzdelt fényét,hideg-rázós mosolya máris párnámba vackolta magát.Én gyűrt lepedőmön forgolódtam,álmom kínosan kerültea velem való találkozást.Gondolataim kergették egymást,lökdösődve tülekedett mind előre.Szűkölő pillanatok váltaknyomasztó órákká,átvették az irányításta pattanásig feszülő idegeken.Felültem.A vekker hangosan [… Tovább]

Egyéb

A rút kiskacsa

30-másodperces  Állandóan őt zrikálták. Beszóltak neki. Ilyen ronda kis állatot még nem láttunk, mondogatták.  Iszonyúan szenvedett.  Mit tehetett, beletörődött. Négy nővére és két bátyja kutyába se vette. Telt-múlt az idő, a kis csúfságból gyönyörű hattyú lett. Elindult a szépségversenyen, ahol [… Tovább]

Novella

Itthon mégis más

Ahogy teltek a napok, Zoltánnak valahogy nem volt már olyan csábító Anglia. Idegenként, idegenben élni.   A régen bezárt bányát mindenki elfelejtette. Egy pici, kerek tó is kialakult a felszínre törő vízből, mégsem lett népszerű. Körötte, a sárgahomokos, helyenként kavicsos [… Tovább]

Vers

Alkonyatkor

  Alkonyatkor   Folyóparton ért utol a könnyű léptű est, amíg a lenyugvó Nap fodrára bíbort fest, a kezed keresem.   Némán hömpölyög tova a messze tartó ár, egy csobbanás sem reszket, az alkonyat még vár – megtalálhasd szemem, összefonni [… Tovább]

Vers

Lobbants mosolyt

Örömeid, mik vannak,hulló fények sikongójajkiáltásához mérd.Csigolyáid roppanjanak bele.Lobbants mosolyt, míg ver a szív sóhajok közt felcsendülő dalnak. Az öröm jön, megy, köt és old. Partot ér benned, s megpihen szépsége a fukar pillanatnak. Emlékezz rá, ha fáj is, mikor gyökeret eresztve elhagy,s harmatsóhajok könnye hull. [… Tovább]

Vers

Csöndvirágom

Saját fotó       csöndvirágom bársonyoskönnyeimtől harmatos virágágyam megvetemcsendjeim elültetemversem tiszta igaz szó bús szívedbe olvadó mikor neked dalolokhajnalcsillag felragyoghosszúra nyúlt estekenbékém szunnyad csendesen –

Vers

Mindigmár

      Sajog, húz, von, átölel. Bekerít, elnémít. Fülembe súg. Jön. Megy. Szétszed, összerak. Megszeret. Elveszít. Megtalál. Ma szeret. Tegnap jön. Holnap szeret. Vadtavasz, nevenincs álmokon fészkelő. Fecskepár. Szerelem. Te meg én. Fényeket tereget. Kikelet. Sorsfonál. Lengedez. Kibomlik. Elnémul, [… Tovább]

Vers

Congeria

  Egy  apró  kecskeköröm  akadt  a lábujjad  közé  ’Lelle  fövenyén, ahol  oly’  ritkák  a  kis  kövecskék ’s  mi  csak  jóízűt  nevettünk  rajta; Barátom,  hogy  immáron  Te  meg  én, micsoda  két  körme – tört  vén  kecskék vagyunk  a  vízben:  Te  magad [… Tovább]

Vers

Búgócsiga

Fából faragták, fémhegy volt a vége, s nagy örömlés a körbe pörgetése, a gyorsba forgós zümmölt hangon rezgett, kihasgatva  a csöndből pár gerezdet,, csak tekerőztem, pörge kedvem támadt, két csippent ujjam lett egyre vidámabb, csak körbe-körbe surrogta az asztalt, de [… Tovább]

Vers

Borongó

    Ma borong, eső mosta otthonok tanyáznak gondban. Tócsafolt lóg esőkabáton, bézs színűre festve a ruhát. Keserű ízt szánt az ecset mosolyok sarkaiba, bujkál a szürke szívmeleg, árnyakkal ékes a lehelet. Minden utcasarok vinnyog és kiált, házakról máz csurog, [… Tovább]

Vers

nem város az…

nem város az hol naponta járok ahol sötétek az éjek s röghöz kötnek az álmok fehérre meszelt házak körös-körül erdő kígyóként kanyargó Tisza vize élet s temető nem város az hol három az utca minden ablak függönyét ismerős húzza ahol [… Tovább]

Vers

Belátnivaló

    …hogy nem nyughat a szív, hogy fellázad a démon… Körénk lángfal épült, s a falon égett kéznyom. Nincs ellensége embernek, csak az ember saját maga. Ki nem állja meg a szúrást, mert hatástalan szava. Bár van ki hallgat [… Tovább]

Vers

Snow-dental-news

Henri Fantin-Latour         Bújkálok – mert kipakoltam. Igazságom „verhetetlen”… Nyomomban pár ótvar stróman, hogy a színről eltüntessen. Kaphatnék tán selyemzsinórt, – tőr helyett ma szérum dívik, „templomos” arcokon vigyort látsz, mi gonoszságtól hízik.   Egyik ölet, másik [… Tovább]