Vers

vonatfutam

  tapasztalat tapasztalat vonatkerék sínen szalad az útról mit tapasztalat semmit se mit tapasztalat semmit se mit tapasztalat a múlt elmúlt jövő marad jelen kerék az út vonal érintőpont- -tapasztalat tengely köré mit felcsavart soha mer’ él tapasztalat    

Vers

Jelen – mint Anyám szava –

Lefokozott titulussalkelek reggelente– vonatjegyre már alig telik –s bár fáradtan, de akkorishévvelmosakszok, öltözök, indulok,fenntartva családom, módunk, mi egyszerűen csaka mindennapi biztonság. A portól nehéz munkaszagbangondok vissza –  húshússal, szépruha, parfüm, mert volt miből – nemrégre,majd visszaránt jelenbe,ami hiány, meg amit [… Tovább]

Vers

Dohány-levél

Nicolaus Gyzis festményéhez       Kaptam – friss még szűz „dohányom”. Átröpít a túlvilágra, hol a gondolat hűlt lábnyom, benne jóslat hittel áll ma. Révülésben is létezem, szél növeszti szakállamat, – színpad csak a történelem annak, ki vén s [… Tovább]

Vers

Csukott szemmel

In memoriam Verő László   az estéből a nyár könnyezve szaladt a csend taréján sóhajok szakadtak mélybe a felsíró idő eltűnő perceket ringatott a távolból lélekharang szólt egy angyal érkezett de nem tüzet hozott csukott szemmel csókolt csak csókolt amíg [… Tovább]

Vers

Hol volt, hol nem volt

Sintérkutyák ugatása sebzik,lóg a rézkilincs, üres a ház.Mintha idegen járt volna itt.Kertek húrjain fény indák,tömött szőlőfürtök.   Visszadobban a szív a csendre.Húsba metsző szelek ringatjákfedetlen fővel egymást.Már érzem , hogy fut,hogy nyargalászik,csattog ostorávalutánam az ősz.Torzul az álomrét,ködporontyok selymehull a fákra. [… Tovább]

Vers

azért szeret

kapcsolódáskor félmeztelen hegyek csillagharmatot gyűjtő éjszakának takarója alá befekszenek erdők nyújtják ágtestüket mint meredő éteri mellkasszőröket bont ki a vékony hold sarlókarjával és pásztázza végig fényujjaival bolyhos levegőjét végenincs tereknek és horizont cérnával elkeríti tágas birtokát befogva sötét ménesét olymposzon [… Tovább]