Fordítás

J.W. Geothe: A szonett

J. W. Goethe:       A szonett                       Koosán Ildikó fordítása Használni újra e művészeti formát,Szép kötelesség, amit rátok hagyunk: Kezdheted te is, épp úgy, mint mi magunk,   Ahogy a lépésszabályok előirják. Mert hisz a mérsékletes szerethető,        Mikor a szellem erősebb, mint a lélek; S amint [… Tovább]

Vers

Julie

Marie-Louise Elisabeth Vigee-Lebrun festményéhez       Leskelődnek – olyan piszkok… Az a kajla hogy’ kacarász. Utcaszám’ kürtöl ki titkot, apja hírhedt, szoknyavadász. Száradok – félszeg’ s ruhátlan’, napfürdő tartott a stégen, nővéremmel itt úszkáltam holdvilágos fényestéken. Festőnő lesz, tehetséges, [… Tovább]

Vers

Szeretem

      Szeretem bőrödön a redőt a pillanatot, mely épp most testet ölt Szeretem, ahogy ível a szád s nyelved játssza a nász himnuszát. Szeretem a combhajlatod megsimítani ott, ahol olyan sima a bőr, s felszisszensz mikor ujjam rajta [… Tovább]

Vers

NEM VAGYOK ÉN…

M. Laurens: NEM VAGYOK ÉN… [egyperces vígeposz]   .  Nem vagyok én kérem pesszimista, de mit tegyek, ha a boromat más megissza, és az asszony is a paplan alatt legyint rám,   s nagy vigyorogva mondja:  “Mit akar Kend azzal [… Tovább]

Vers

Az igazság mindig odaát van

  Tanulni kell a strasbourgi odaátot1   Tágas börtönök nélkül Szoktatni kell magunkat Tolvaj És gyilkos Léptek neszéhez   S ha nem akarunk Szűk helyre Zsúfolt bűnözőknek Kártérítést fizetni A gaztettekért cserébe –   Időben kell le- vagy behunyni Szemünket [… Tovább]

Vers

Töredék jussról

  “Oly korban éltem én e földön”,mikor sok sezlony előtt vasfüggönytakart kilátást, hogy még leskelődőse lássa, mint fosztott meg otthont a barom– bálványimádókból választott – Hatalom.   Oly korban éltem én e földön,mikor széles paraván – bizony – volta templomok [… Tovább]

vegyes

Szólj hozzám!

  Semmit álmodó, magányos vágyak áradnak a kiapadt folyók medrén, fehérre meszelt házak falán megcsillan a titkolt remény. Szólj hozzám, kérlek, szólj hozzám! Tova tűnik a múlt, az emlék, vörös madarak vergődnek a tegnap fogságában, húsba mélyeszti karmait az idő. [… Tovább]

Esszé

ESSZÉTELENSÉG

Összedobált mondatok Márki István A remete hagyatéka című regénye kapcsán „Az író sohasem olvassa a saját művét.” Ezt ki is mondta? Talán Maurice Blanchet vagy Mallarmé, vagy valaki más (de az biztos, hogy valamelyik múltszázad eleji őrült francia). Ennek a [… Tovább]

Novella

Életszínvonal

  Tóni bácsit mindenki ismerte, még a „Fehér Házban” is nagy tisztelet övezte. Több faluból jártak át ide, a központi ügyintézés helyszínére, ami a község magánvállalkozásban működő italboltjából állt. Nevét a fehér vakolatról kapta. Itt lehetett tájékozódni eladó ingóságokról és [… Tovább]

Vers

visszhang

amikor vagyok, élek és szemlélek, nincs múlt, csak jelen, a jövő ködös, vagy nem is lesz, ha lesz is, az már jelen, és minden, mi jelen, az új, sosemtörtént rácsodálkozás, mert nem tanulunk, mert nincs tapasztalás, vagy ha van, a [… Tovább]