Rám csókoltad a szádat, beleharaptad a vágyad Mindenembe. Még érzem. Érzékien érintettél, még kívánom. Álmomban az álmom vágyadon pihent, életben hagytál, de minek?
Látod, a múlás ajtónkat zörgeti,gyávaságunkért vajon ki fizet meg?Arcod puha kendő, arcomat fedi,borzongató rémülettel visellek. Én nem akarom ezt a hulló csöndet,szavad sem buggyan túl hallgatásodon.Elrejtettél, akár az imakönyvet,és szent igévé váltál tagjaimon. Égre kiáltó fáklyalángok vagyunk,az a téveszthetetlen világosság,hogy [… Tovább]
Kopp, kopp, ezernyi hang a csöndben, halkan zizzen, hangosan kérdez, felel, fáj a szó, a kérdés értetlen, itt vagy és nem kérsz, csak követelsz magadnak. Bakó felettem, utolsó csepp vérem lesi, Fejem – testem elválasztotta, éles a [… Tovább]
ez már nem ugyanaz a föld mint amire jöttem; nem jöttem – nyomtak, toltak, ide”levődtem”, s beletanulok elfogadni, örvendeni; mert ez a lét, amiről gondolkodni se állat, se növény – csak ember. elvont rendszereket illesztek konkrét dolgokra, viszonyokra, hogy ne [… Tovább]
ez már nem ugyanaz a föld mint amire jöttem; nem jöttem – nyomtak, toltak, ide”levődtem”, s beletanulok elfogadni, örvendeni; mert ez a lét, amiről gondolkodni se állat, se növény – csak ember. elvont rendszereket illesztek konkrét dolgokra, viszonyokra, hogy ne [… Tovább]
MárciusKoosán Ildikó jó döntés volt útra kelni újra e szép vidékre, hűskorai fényben merészenfelajánlkozni a napnak; fák, bokrok visszafelé szaladnak, elmaradnak, de követ az árnyék puha éle, fut, fut, hogy elérje hol jobbról, hol balról avonatot, felakaszkodnivégre ritmikus ütemére… ez a bársonyos [… Tovább]
Nem hintagalopp az élet, ismételgette az utcán gyakorta galoppirozó Elemér. Előző nap felsértette tenyerét saját papírvágó késének elefántcsont nyelével. Akkor még nem gondolta, hogy szembefordul elveivel, ő ugyanis korábban tényleg soha nem sétagaloppozott. Ami elvtelen, az elvtelen. Előbb megpróbálta [… Tovább]
