Lénárt Anna : Ennyi

 

 

Kopp, kopp, ezernyi hang a csöndben,

halkan zizzen, hangosan kérdez, felel,

fáj a szó, a kérdés értetlen, itt vagy és

nem kérsz, csak követelsz magadnak.

 

Bakó felettem, utolsó csepp vérem lesi,

Fejem – testem elválasztotta, éles a bárd,

mi életem kívánta, ennyi és nem több,

vörösen csillogva, szikrázó porba esik.

 

Karom emelném, erőtlen fejetlen testem,

felvillan az utolsó emlékkép szememben,

boldogságot kívántam, örömöt és békét,

ez elviselhetetlenné tette számodra létem.

 

Önelégülten vihogsz, gúnyosan vállat vonsz,

meg van hozzá a jogod, dönthettél felettem,

beitta a föld, de a vörös folt jelzi, itt vér fojt.

Kiáltok. Vigyázz! – elindult feléd hóhérod.

—————————————————————————————–

Kedves Anna!  Többször is nekifutottam az írásodnak, és értem is én, hogy mit szeretnél mondani vele.  Az első két sor jó indítása után azonban merő horror az egész, és nem líra. Ezt most nem publikáljuk. Üdv: Zsó

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.03.22. @ 15:51 :: Lénárt Anna
Szerző Lénárt Anna 140 Írás
Három családos elvált nő vagyok. Gyermekeim kirepültek a fészekből, egyedül élek. Köztisztviselőként dolgozom, a feladataimat legjobb tudásom szerint látom el. Lelkiismeretes embernek tartom magam.Szeretem az embereket, átérzem gondjukat és ha tudok segítek. Megpróbálom a legrosszabb dolgokból is a legjobbat kihozni, mert azt tartom az élet túl rövid ahhoz, hogy megkeseredve éljünk. Sok mindenre megtanított az élet, elsősorban arra, hogy sosem adjam fel. Ha reggel borult az égbolt nem arra gondolok, hogy esni fog, inkább annak örülök, hogy még nem esik. Verseket gyermekkorom óta írok. Az általam írt versek "én vagyok", tükrözik a lelkem, a vágyaim, átölelik az életem. Romantikus embernek tartom magam, a halak csillagjegyre jellemző tulajdonságok szinte mind jelentkezik nálam. Alföldi lány lévén kívánkozom a hegyek közé. Ha tehetem a szabad időmet hegyes vidéken, sétával töltöm. Igaz kevés ilyen akad, de ha adódik akkor kihasználom a lehetőséget.