Vers

Szó, vonulás

Magad mennél, vagy löknek előre – te volnál az, mi papírra fagyott, hogy is szólnál, ha nem szavaikkal – és figyelem kísérjen utadon.   Úgy köszönd, hogy hozzáteszed magad, bármi elavult is lesz holnapra: te vagy, s a lélek sokdimenziós [… Tovább]

Vers

Nyelet

Megkértem egy falevelet,fesse zöldre a kedvemet,legyen vékony, élő szelet,pótolja a kenyeremet,s megkedveltem – hittem, lehet,ha én eszem, ő is ehet,alig volt több, mint egy nyelet,s ma is hallom, ahogy nevet.

Vers

HAZÁM

M. Laurens HAZÁM Hazám, az ám! Rongyos gatyám, mely megkopva is  véd fagytól, széltől, bőrömhöz nőtt, körbe ölel: így óv féltőn. Hazám, az ám! Itt szült engem  drága Anyám. Örök lelkét  reám varrta, nyelvét hagyva  a Magyarra. Hazám, az ám! [… Tovább]

Vers

Tavasz jő…

  Sietett… illatát már a virágoknak és satnya-levelű árokparti füveknek ígérte, szél karjába kapaszkodva hintázott fák hegyén, inge gomblyukán kukucskált egy tegnapról szökött emlék.   A hegyek már látták hajnali-ég alján ruháját próbálgatni, hajába fésülte földnek nehéz szagát, zsebébe bújtatta [… Tovább]

Vers

Szavak nélkül viszik…

Tibeti hangtálaköblös bája ringat,rezgő hullámainalvó lelkem pirkad,Univerzum csendjeölel, eggyé válunk –könnyű mindenségbenvégtelen a nászunk. Arany, ezüst, higany,réz, vas, ón és ólomrezgéshullámaienergiacsókontisztítják a lelkem,sejtszintig leérnek,belső békét hozvanyugalmat zenélnek. Szellőnek lágy selyme,takarja be testem,lelkem fájó sebétboldogsággal szegtem.Ringatva gyógyítóTibeti hangtálak,szavak nélkül viszikőszinte imámat.

Vers

Szép városom ünnepeden…

Hála Hidvári tanár úrnak, benne lehetek egy versemmel a 60 éves születésnapját ünneplő Kazincbarcikai antológiában. Ezúton is köszönöm szépen! Itt születtem, itt nőttem fel,itt végeztem iskolákat,milliónyi kedves emlék, fűz közénk sok erős szálat.   Az első lépést itt tettem meg,hosszú az [… Tovább]

Novella

Nyaralás

    1967 egy nyár eleji meleg napján, a Minőségi Cipőgyár udvarán fehérköpenyes férfi sietett az irodaépületből az üzem felé. A párttitkár észrevette földszinti szobájának ablakából, gyorsan kikiabált: — Fehér elvtárs, Fehér elvtárs, nagy újságom van! Majd kiszaladt az udvarra, hogy [… Tovább]

Vers

Testre írt

Magam előtt nem titkolhatom, hogy lennék utolsó, akiből rómeó-júliásan első lesz végül. Már ellenállok csúnyán a hitetlenségnek, holnap betörnek kezeim; odáig emelem újra, ahová addig lánykezeim értek, s belső oldalán bőrbe tetovált betűk hirdették lelkem lágy egésznek, szerelmeim kínokkal élt [… Tovább]