Marthi Anna : Testre írt

Magam előtt nem titkolhatom, hogy lennék utolsó, akiből rómeó-júliásan

első lesz végül. Már ellenállok csúnyán a hitetlenségnek, holnap betörnek

kezeim; odáig emelem újra, ahová addig lánykezeim értek, s belső oldalán

bőrbe tetovált betűk hirdették lelkem lágy egésznek, szerelmeim kínokkal

élt útvesztőiben is. De szűz szirmaim leperegtek, múzsa-arcú füzetem tele

könnyed nevetéssel, fiókban fekve megbékélten, majdnem elveszett. Falán

e kéznek, naponta felróttam gyöngybetűkkel költőm érintéseit. Vágyamban

elérni őt, hiszem, átfordítható lesz előbb-utóbb. A múzsám költővé féltem.

 

Legutóbbi módosítás: 2015.03.03. @ 07:00 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1336 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak