Vers

Tudom elérek

Tudom elérek/erdélyi falumnak/                              Koosán Ildikó  Tavaszba hívó hangodkét karom körülzárja,húsvéti víg harangoddermedt magányom várja. Örvénylő szelek hátánavarba rejtett nyomokútját kutatom kábánmint bilincsbe vert rabok napestig helyben járván.a képzelet üvegszárnyántudom, [… Tovább]

Vers

Te és én

  Úgy támaszkodj vállamra, hogy az évek sűrű percekké olvadnak, és a gőgös  Nap elénk térdepel. Szégyellőséged kijózanodod, esztelenül szemérmetlen leszel.   Úgy simulj lelkemhez, hogy  tűzruhában repít a varázsló félelem, s míg mozdulatlan kék zafír a Föld, érintetlen világgá [… Tovább]

Vers

Álmatlanul

  Ablakomon át beköszönt hozzáma tenyérképű telihold.Csupán egy villanásra küldte rámárnyakkal tűzdelt fényét,hideg-rázós mosolya máris párnámba vackolta magát.Én gyűrt lepedőmön forgolódtam,álmom kínosan kerültea velem való találkozást.Gondolataim kergették egymást,lökdösődve tülekedett mind előre.Szűkölő pillanatok váltaknyomasztó órákká,átvették az irányításta pattanásig feszülő idegeken.Felültem.A vekker hangosan [… Tovább]

Egyéb

A rút kiskacsa

30-másodperces  Állandóan őt zrikálták. Beszóltak neki. Ilyen ronda kis állatot még nem láttunk, mondogatták.  Iszonyúan szenvedett.  Mit tehetett, beletörődött. Négy nővére és két bátyja kutyába se vette. Telt-múlt az idő, a kis csúfságból gyönyörű hattyú lett. Elindult a szépségversenyen, ahol [… Tovább]

Novella

Itthon mégis más

Ahogy teltek a napok, Zoltánnak valahogy nem volt már olyan csábító Anglia. Idegenként, idegenben élni.   A régen bezárt bányát mindenki elfelejtette. Egy pici, kerek tó is kialakult a felszínre törő vízből, mégsem lett népszerű. Körötte, a sárgahomokos, helyenként kavicsos [… Tovább]

Vers

Alkonyatkor

  Alkonyatkor   Folyóparton ért utol a könnyű léptű est, amíg a lenyugvó Nap fodrára bíbort fest, a kezed keresem.   Némán hömpölyög tova a messze tartó ár, egy csobbanás sem reszket, az alkonyat még vár – megtalálhasd szemem, összefonni [… Tovább]

Vers

Lobbants mosolyt

Örömeid, mik vannak,hulló fények sikongójajkiáltásához mérd.Csigolyáid roppanjanak bele.Lobbants mosolyt, míg ver a szív sóhajok közt felcsendülő dalnak. Az öröm jön, megy, köt és old. Partot ér benned, s megpihen szépsége a fukar pillanatnak. Emlékezz rá, ha fáj is, mikor gyökeret eresztve elhagy,s harmatsóhajok könnye hull. [… Tovább]

Vers

Csöndvirágom

Saját fotó       csöndvirágom bársonyoskönnyeimtől harmatos virágágyam megvetemcsendjeim elültetemversem tiszta igaz szó bús szívedbe olvadó mikor neked dalolokhajnalcsillag felragyoghosszúra nyúlt estekenbékém szunnyad csendesen –