Ma borong, eső mosta otthonok tanyáznak gondban. Tócsafolt lóg esőkabáton, bézs színűre festve a ruhát. Keserű ízt szánt az ecset mosolyok sarkaiba, bujkál a szürke szívmeleg, árnyakkal ékes a lehelet. Minden utcasarok vinnyog és kiált, házakról máz csurog, [… Tovább]
nem város az hol naponta járok ahol sötétek az éjek s röghöz kötnek az álmok fehérre meszelt házak körös-körül erdő kígyóként kanyargó Tisza vize élet s temető nem város az hol három az utca minden ablak függönyét ismerős húzza ahol [… Tovább]
…hogy nem nyughat a szív, hogy fellázad a démon… Körénk lángfal épült, s a falon égett kéznyom. Nincs ellensége embernek, csak az ember saját maga. Ki nem állja meg a szúrást, mert hatástalan szava. Bár van ki hallgat [… Tovább]
Henri Fantin-Latour Bújkálok – mert kipakoltam. Igazságom „verhetetlen”… Nyomomban pár ótvar stróman, hogy a színről eltüntessen. Kaphatnék tán selyemzsinórt, – tőr helyett ma szérum dívik, „templomos” arcokon vigyort látsz, mi gonoszságtól hízik. Egyik ölet, másik [… Tovább]
Illusztráció: “Isabela Ia Castiliei” – Giovan Domenico Olivieri szobra Lányos termet, ferde metszésű szem,fehér gyapjúruha, erélyes arcél…Szép királynő! Hited, mint az acél:töretlen. Bábokat űz a végekengigászi álmod: a Visszahódítás.De bástyáid felett egy hang ezt súgja:“a játékos egy másik [… Tovább]
Tanulj meg lentről égig érni,a fák csúcsához ujjal érni,tanulj meg futni, kergetőzni,a fűszálakon nyergelőzni,tanulj meg mindent megtanulni,orgonaszárú sípot fújni,tanulj hegedűt, dobot, kürtöt,mindent, mit ember összegyűjtött,és ha már mindent tud az ujjad,kiderül, csak a dudát fújtad.
