Egymagam világítok a hideg tárgyak között, kiábrándíthatatlan tűzzel égek, bár a fényévmilliók peremét járom, olykor-olykor visszatérek. Aki követ, rajtaveszt, hiszen bolondé ez az utazás, csalfa labirintusa tákolt, delejez a néma szorongás. Egy szál kötélen leng az idő, ma lassabb [… Tovább]
Milan Kundera regényének margójára* a lét elviselhetetlenül könnyűvé lesz ha nincs örök visszatérés ha arctalanul beszélhetünk ha mozdulatainkkal is hazudhatunk tudva hogy halandóságunk terhe csupán stilizált álom melyben a gondolkodó ember mint Don Quijote a szélmalommal szemben végül [… Tovább]
Illusztráció: saját kép Szelíd, kellemes tekintetű, korosodó asszony térdel alázatosan az ágya előtt. Kezét összekulcsolva mormolja reggeli imáját, s kéri az Úristen, segítsen rajta, hogy végre megkapja a nyugdíját férje után, mert épp eleget éhezett az elmúlt időben. Nem [… Tovább]
Nagyon sok turista vágyik külföldön autentikus kulináris kalandra, főleg egzotikusabb helyeken… Nos a kaland az megvolt… ( A képen a saját készítésű mutton bird… ) Nagyon sok turista vágyik külföldön autentikus kulináris kalandra, főleg egzotikusabb helyeken. Nekünk már a [… Tovább]
Rémségek dögivel (töredék) 1. rész A mindent elborító vészjósló ködben a tanya is elmerült. Egyedül egy csapat varjú károgott kísértetiesen, őket sem lehetett látni. Kirázott a hideg! A félelmetes közegben elhangzott egy „Bocsánat!” Két [… Tovább]
Ünnepre készültem. Vasárnap van megint. Üresjárat. Gyűlölöm az ünnepeket. Gyűlölöm a vasárnapokat. Valahova el kellene mennem, ahol nincs ünnep és vasárnap sincsen. Csak keddek, szerdák, szombatok. Hipnotikus állapot. Megyek egy folyóparton, és eldobok mindent, ami bánt. Viszi a [… Tovább]
