P. Tóth Irén : Ünnep?

 

 

Ünnepre készültem.

Vasárnap van megint.

Üresjárat.

Gyűlölöm az ünnepeket.

Gyűlölöm a vasárnapokat.

Valahova el kellene mennem,

ahol nincs ünnep 

és vasárnap sincsen.

Csak keddek, szerdák, szombatok.

Hipnotikus állapot.

Megyek egy folyóparton,

és eldobok mindent, ami bánt. 

Viszi a víz, sodorja az ár,

már nyúlnék utána,

– annyira megszoktam,

hogy a szabadság szinte fáj.

Látszólagos minden.

Hosszúra nyúlt délibáb.

Túl sötét az erdő,

a folyó is feketéllik, ahogy fut a múlttal.

Fák közül rám vicsorít a jövő,

öltögeti nyelvét,

és egyre erősödik bennem

valami fenyegető gúnydal.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.03.13. @ 10:00 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.