Amikor már Szokatlan erővel Tartanak Hadgyakorlatot A szavak Talán még Nem késő Rálehelni És gyermeki ujjakkal Szíveket rajzolni A holnap üvegére Talán még Nem késő…
Hamarosan fölém borulnak a lombok, pedig lelkem még a tél jege fagyasztja. A Nap mosolya már rügyemet fakasztja, de szívemben most is havasak a dombok. Hiába a meleg és trillázó madár, a víg tavasz velem hasztalan incseleg. Most magamba [… Tovább]
Mariano Fortuny festményéhez Hénoch: Héliosz, ragadj szép, sugaras magadhoz! Életem’ elnyűttem, tovább ne szabadkozz, Nap mögé hadd lássak – jövendőt s múltakat: Okozat s ok szerint mi a Létforgatag? Cédrusok gyökerén számlálnék csillagot? Hatalmad némaság: fényözönt [… Tovább]
Hamisítatlan jó ízét imádtam, ahogy besurrant, s szétoszlott a számban, a tekergőző, roppos barnaságát, s az illatát, mi kívül-bévül járt át, meg azt örültem, ahogyan a rádli, elkezd csíkon cikk-cakkoson járni, és öbleit, ahogyan sorra-sorban, megmártogalóztak a porcukorban, meg azt [… Tovább]
