Pásztor Attila - Atyla : Hénoch kulcsára

Mariano Fortuny festményéhez

 

 

 

Hénoch:

 

Héliosz, ragadj szép, sugaras magadhoz!

Életem’ elnyűttem, tovább ne szabadkozz,

Nap mögé hadd lássak – jövendőt s múltakat:

Okozat s ok szerint mi a Létforgatag?

Cédrusok gyökerén számlálnék csillagot?

Hatalmad némaság: fényözönt hallgatok…

 

Kárhozott voltom tán kárvallott, tűrt lélek,

Utolsó Vacsorán kit fojt kígyó s méreg?…

Lúgtól-savtól folyónk haldoklik s hány tenger!

Csodákra várhat-e, ki csapvizet „szentel”?

Sejtelem, bő tudás forrása hol fakad,

Álmaink sejtmagja hogy’ kódol vágyakat?

Röstellem – annyi lett nyavalygó kérdésem…

Angyalt küldj érettem, szavad’ hogy megértsem!

                                

Héliosz:

 

Ki szólít ily hévvel, miféle porhüvely?

Mennyekbe hogy’ lépnél kulcsok nélkül – felelj!

Az görög hős múltnak jelene volna most?

Miféle „tudomány” vizslat ma atomost?

 

Gondolat hajszála titok lőn nevedben,

Arkangyal adá azt, s égből Formaszellem!

S bár tested – úgy tűnik – fáradtság temploma:

magad vagy elemek szférákból gyúrt hona:

 

Hé – égő hélium, N – tartó nitrogén,

O, mint az éltető s megölő oxigén,

C – a szénatom-lánc, „végül” a Hidrogén!

S jegyezd meg: az Ármány kígyó lett – sárga Kén…

 

Holt idők méhében – titkom így rejtőzhet,

míg Szférák s Elemek időtlen’ működnek.

 

***

 

Így szólt a párbeszéd, Égből szánt sugallat,

amelyről bármely nép költője színt vallhat.

S az, kinek nem tetsző, csak járjon utána.

Áldás is szálljon rá – szívem ezt kívánja!



Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985