Vaskó Ági : Szavak nélkül viszik…

Tibeti hangtálak
öblös bája ringat,
rezgő hullámain
alvó lelkem pirkad,
Univerzum csendje
ölel, eggyé válunk –
könnyű mindenségben
végtelen a nászunk.

Arany, ezüst, higany,
réz, vas, ón és ólom
rezgéshullámai
energiacsókon
tisztítják a lelkem,
sejtszintig leérnek,
belső békét hozva
nyugalmat zenélnek.

Szellőnek lágy selyme,
takarja be testem,
lelkem fájó sebét
boldogsággal szegtem.
Ringatva gyógyító
Tibeti hangtálak,
szavak nélkül viszik
őszinte imámat.

Legutóbbi módosítás: 2015.03.03. @ 11:47 :: Vaskó Ági
Szerző Vaskó Ági 121 Írás
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem. Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban. Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik. Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg. Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba. Könyveim címei: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő, Csendből fakadt.