Megérkezett a tavasz szívembe,
Mikor betoppantál életembe.
Mosolyod áldás szívemnek,
Hát mosolyogj,
Hát mosolyogj még,
Kérlek.
Vulkán ébredt szívemben,
Lángol éjt nappallá téve.
Csak hangod hoz megnyugvást lelkemnek,
Szólj hozzám,
Szólj hozzám, mond a nevem,
Kérlek.
Rabja lettem szemeidnek,
Innen szabadulni többé nem lehet.
A szem a léleknek tükre,
Engedd
Engedd, hogy belenézek,
Kérlek.
Míg e sorokat írom, csak rád gondolok,
Tollam megremeg, karom gyenge,
Csak egy gondolat,
Csak egy gondolat jut eszembe:
Az, hogy Szeretlek!
Szeretlek!
R.L – 2013.10.05 – Korond –
————————————————————————————————
Kedves Levente! Ez egy aranyos szerelmi vallomás, de versnek kevés. Amellett a lángoló vulkán, a rabja lettem szemednek, a szem a lélek tükre, mind-mind elcsépelt közhelyek. Ezt az írásod a naplóba javaslom, s kíváncsian várom a következő versed. Üdv: Zsó
Legutóbbi módosítás: 2015.03.22. @ 11:25 :: Ravasz Levente
