ez már nem ugyanaz a föld mint amire jöttem;
nem jöttem – nyomtak, toltak, ide”levődtem”,
s beletanulok elfogadni, örvendeni; mert ez a lét,
amiről gondolkodni se állat, se növény – csak ember.
elvont rendszereket illesztek konkrét dolgokra,
viszonyokra, hogy ne lógjanak etikátlanul a semmibe,
aztán ezeket elemzem, hogy melyik, miért tetszene jobban,
és nem „csak úgy” nyelvileg, képileg. majd nézem, rágom,
tapintom, szaglom, vagy csak meg nem nevezem a valóságot,
örülök, hogy élek két műsorszám között egy adóvevő,
istennel magamban kommunikálok, egyre kevésbé
pörölök – sóvárgom és félem a szabadságot, akár őt.
ha itt hagyom, az is csak jelképes, miként feloldódom
a vágyott egészben – ott is örökre rész leszek, ha leszek.
ami nincs – az az egész, ami van – része csupán, de tagadás
egy állításra, amiről hiányában nyilatkozhatunk: vagyunk.
jaj, hogy többet tudok, mint valójában – leírva,
miként nő szülőágyon, mint akár várandósan,
vagy élő, akit kereteznek könnyű keretként a holtak.
ez már másik föld, és én is más vagyok, le a hatalommal.
Legutóbbi módosítás: 2015.03.22. @ 15:50 :: Petz György