Szilágyi Erzsébet : visszhang

amikor vagyok, élek és szemlélek, nincs múlt, csak jelen,

a jövő ködös, vagy nem is lesz, ha lesz is, az már jelen,

és minden, mi jelen, az új, sosemtörtént rácsodálkozás,

mert nem tanulunk, mert nincs tapasztalás, vagy ha van,

a feledés kútjába esett, hibáim újra szembejönnek, míg

meg nem értem, már másként kellene, más irányból közelíteni,

szemléletet váltani, de hisz most is én vagyok,
átbucskázok bambán a léten, kísérnek árnyak, vágyak,

mind ismerős, meg nem oldott feladat, gátak, falak, kerítések,
nincs szabadulás, nincs szabadság, csak a magam görgette kő.

Legutóbbi módosítás: 2015.03.10. @ 05:20 :: Szilágyi Erzsébet
Szerző Szilágyi Erzsébet 230 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.