Lénárt Anna : Szólj hozzám!

 

Semmit álmodó, magányos vágyak

áradnak a kiapadt folyók medrén,

fehérre meszelt házak falán

megcsillan a titkolt remény.

Szólj hozzám, kérlek, szólj hozzám!

Tova tűnik a múlt, az emlék,

vörös madarak vergődnek

a tegnap fogságában,

húsba mélyeszti karmait az idő.

Szólj hozzám, kérlek, szólj hozzám!

Rothadt szagot áraszt a félelem,

gyémánthegyekké fagytak a könnyek,

testünk ráncaiba vész a jövő,

rongyainkba sírjuk nyomorunkat.

Szólj hozzám, kérlek, szólj hozzám!

Felsír a fáradt éjszaka,

csillagokat rejt a sötét,

átölel a volt,  kíván a lesz,

szétkenődik arcomon a jelen.

Szólj hozzám, kérlek, szólj hozzám!

Dübörög mind a suttogás,

zilált gondolatok,

uralom a természet fölött,

harmadnapra a sír üres.

Szólj hozzám, kérlek, szólj hozzám!

Az élet homokszemei,

ujjaim közül gyorsan peregnek,

zsugorodnak a törékeny percek,

bennem él az eredendő bűn nyoma.

Szólj hozzám, kérlek, szólj hozzám!

Vak hiten túl,

saját absztrakcióimba menekülök,

nem marad el a bűn és bűnhődés,

Istenem, hozzád imádkozom…

Szólj hozzám, kérlek, szólj hozzám!

 

– Ha kopogtattál,

miért álltál meg a küszöbön?

– Várom, hogy távozásra szólítsanak,

vagy belépésre invitáljanak,

a holnapért, hellyel kínáljanak. 

———-

Nagyon sok. Nagyon sűrű. Egyhelyben toporog. Ide-oda csapódnak a gondolatok. Sehol egy kapaszkodó, egy letisztult vonal, út. Ami lehetne, az is elvész a végére, és igazán nem derül ki, hogy mit is szeretnél mondani. Úgy egy szuszra zuhant ki…. És ez a káosz végig ott van az írásodban.

A végét pedig – végképp nem értem – mi ez a „monológ” zárás…

 

Legutóbbi módosítás: 2015.03.10. @ 12:53 :: Lénárt Anna
Szerző Lénárt Anna 140 Írás
Három családos elvált nő vagyok. Gyermekeim kirepültek a fészekből, egyedül élek. Köztisztviselőként dolgozom, a feladataimat legjobb tudásom szerint látom el. Lelkiismeretes embernek tartom magam.Szeretem az embereket, átérzem gondjukat és ha tudok segítek. Megpróbálom a legrosszabb dolgokból is a legjobbat kihozni, mert azt tartom az élet túl rövid ahhoz, hogy megkeseredve éljünk. Sok mindenre megtanított az élet, elsősorban arra, hogy sosem adjam fel. Ha reggel borult az égbolt nem arra gondolok, hogy esni fog, inkább annak örülök, hogy még nem esik. Verseket gyermekkorom óta írok. Az általam írt versek "én vagyok", tükrözik a lelkem, a vágyaim, átölelik az életem. Romantikus embernek tartom magam, a halak csillagjegyre jellemző tulajdonságok szinte mind jelentkezik nálam. Alföldi lány lévén kívánkozom a hegyek közé. Ha tehetem a szabad időmet hegyes vidéken, sétával töltöm. Igaz kevés ilyen akad, de ha adódik akkor kihasználom a lehetőséget.