Dohány-levél

Nicolaus Gyzis festményéhez

 

 

 

Kaptam – friss még szűz „dohányom”.

Átröpít a túlvilágra,

hol a gondolat hűlt lábnyom,

benne jóslat hittel áll ma.

Révülésben is létezem,

szél növeszti szakállamat,

– színpad csak a történelem

annak, ki vén s Halált tagad.

 

Turbánom szabott – urbánus,

hajnal-hitem’ tartja Korán,
mért lennék jó lutheránus:

– imám hirdeti az imám’…

Koponyán túl levitálni 

érezvén tért, harmóniát:

Ízisz-függöny mögé látni:

– forrás elől tűnjön a gát!

 

Bölcseké a főn az ablak,

szenteké az Egek dolga,

másoké legyen a hablaty,

ami fartájt szappanoz ma.

Sors-spirált ki nyelvével nyújt,

távolodik – önmagától,

aranymetszést, aranygyapjút,

birka őriz vagy a pásztor?

 

Utat szárnyas Tudat mutat –

semleges Fény, hímnős Niké!

S mit lencsékkel „tudós” kutat:

birodalom – látszatoké.

Ha megérzed, ki is vagy Te,

pusztíthat, ki véred veszi?

Életed lehet andante:

szín – játék-rész vagy Isteni!

Hit és erkölcs amíg vezet,

karolj bénák közt is gyöngét,

vagy hatalom, kéj s élvezet

világít rá, mi a gyöngéd’!

Kozmikus porszem az ember,

tenger-idők pára-cseppje…

Gyújts cserfa-pipámra… Egyszer.

S merülj fényfelhőnyi csendbe!

 

 

Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985

20 Komment

Hagyj üzenetet