In memoriam Verő László
az estéből a nyár
könnyezve szaladt
a csend taréján
sóhajok szakadtak mélybe
a felsíró idő
eltűnő perceket ringatott
a távolból lélekharang szólt
egy angyal érkezett
de nem tüzet hozott
csukott szemmel
csókolt
csak csókolt
amíg egy arcról
le nem csókolt
minden holnapot
majd felnyergelt
és a fényúton várta meg
amíg kisimultak
az éj sötétjébe hulló
bársonyfüggöny
miérteket sikoltó
ráncai
Legutóbbi módosítás: 2015.03.02. @ 12:39 :: Schmidt Tibor
