Bihari Csilla Rózália : Látlak

 

 

 

Zavarban vagy, pírban remegsz,

Esetlenül nevetsz, hebegsz.

Ó. Ne szenvedj. Késő bánat.

Nem ízlelném hazug szádat.

Mérgezett lett szép gyümölcsöd,

S bár a régi fényt felöltöd,

Látom belső fakó voltod,

Mellyel lángomat kioltod.

Csaló vagy te, rideg mámor,

S ó, ez a szemtelen Ámor,

nem sokallja játékodat,

élvezi, hogy tüzes nyilad

rútul megperzseli lelkem,

S pattog, mint a rím a versen.

Makacs leszek, ha veszek is,

S nem kell a keserű, hamis

szépen becsomagolt szíved,

Ha másé lett igaz díszed.

Bár siratom, nem sajnálom,

Ha csak, mint egy letűnt álom

Sejlesz azúr égboltomon,

Elsuhansz a villamoson…

Legutóbbi módosítás: 2015.03.21. @ 15:25 :: Bihari Csilla Rózália
Szerző Bihari Csilla Rózália 123 Írás
1995. Nagyajta. Aztán Sepsiszentgyörgy, Székely Mikó. Most Kolozsvár, végzős bölcsész. :) Több, mint tíz éve verselő. A helyzet egyre csak romlik. :)