Mily szép és titokzatos egy állat,
Úgy suhan csendben, az éjszakában,
Akár egy vörösbe öltözött szellem.
Őt ritkán láthatod szemtől-szemben,
Mert ő az éjszaka bájos királynője,
Mindig elegáns, kecses, büszke,
Mint egy nagy hadúr felesége.
Van, aki azt mondja, hogy ravasz,
De nélküle nincs az erdőben tavasz.
Ha sötétben, erdőben, egyedül jársz,
Figyeld a fák közt a néma csillogást
Figyeld a halk lépteket, a neszelést.
És ha meglátod a dús vörös szőrmét,
Figyelj! Mert ember ilyet ritkán lát,
Ilyen törékeny természeti csodát.
R.L. 2015.03.17
—————————————————————————————-
Kedves Levente! Az, hogy egy vörösbe öltözött szellem az éjszaka bájos királynője… hááát… ízlések és pofonok…
De biztos, hogy még ráadásul törékeny is? Kérdésre válaszoddal visszavárom… üdv! 🙂
Legutóbbi módosítás: 2015.03.26. @ 16:33 :: Ravasz Levente
