Kozák Mari : Kint esett…

 

 

 

az álmok a sarokba bújtak
odakint esett
a kósza szél
egy sárba ragadt levéllel vétkezett
csend ült a fák fején
a sarki lámpa becézte
megfakult fényét
sután ölelgetve
holnapok reményét
árnyak kapaszkodtak
megrémült vállán
míg a házban az álmok
egymás kezét szorítva
a pillanatot szidták
az ajtónak hátat fordítva
odakint esett
léptek cuppanó-hangja
kúszott a falakra
s pihent el borostyán marokba’
a csend szerényen
ajtókilincsen hintázva
kutatott a fáradt város
piszkos múltjába’
odakint esett
az álmok reszkettek a sarokban
csönd ölelt csendet
a háztetőre fekete varjú
szárnyát terítve érkezett
odakint még esett

 

Legutóbb szerkesztette - Kozák Mari
Szerző Kozák Mari 117 Írás
Kozák Mari vagyok, tanító. Ma már csak olyan öreg tanító. Az évek elteltek és nyugdíjba vonultam. Egy kis városban élek, közel a megyeszékhelyhez, Debrecenhez. A városom, ahol éltem és tanítottam, és ahol ma is élek, Biharkeresztes. Három gyermekem van, két lány és egy fiú. Valójában, már felnőttek és ketten a maguk útján járnak, csak a fiam van még a közelemben, Ő még egyetemista. Már fiatal koromban is nagyon szerettem olvasni, és persze írogatni is. Korai próbálkozások voltak, de hittem, hogy szép és jó, amit teszek. Fiatalon kezdtem el tanítani, a gyermekek szeretete benne volt a génjeimben, hiszen ezt tanultam anyámtól is, aki óvott és védett minket mindentől. Az évek során, hivatásommá vált a munkám, örültem, minden kis sikernek, ami a gyerekekkel összeköthetett. Nekem a tanítás mindig örömet szerzett, soha nem volt teher és nyűg. Azt hiszem, igazi falusi tanító voltam. Vagy tíz évvel ezelőtt, becsempésztem az olvasás órákra a saját meséimet és gyermekeknek szóló verseimet, és boldogan tapasztaltam, hogy szeretik kis tanítványaim. Egyre többet és többször írtam nekik, hálás hallgatóim lettek, és nagyon közel kerültek szívemhez. Aztán később már más versek akartak kikérezkedni, onnan legbelülről és én engedtem is, hogy jöjjenek. Azóta, ha valamit látok, vagy érzek, ha bánt az élet vagy éppen örülök valaminek, ha tehetem, leírom érzéseimet. Szeretem a szépet és a szépséget, a szívnek és a szívhez szólót. Talán a verseim is a szépséget juttatják el az emberekhez.