Üres fejemben
helyben jár a képzelet.
Égető légszomj
tép feszülő ideget
szét, mégsem múlik a csend.
Gondolatvadász
lettem. Tehetetlen, ki
fegyvere nélkül,
csak bolyongó csavargó
már s mindenhol idegen.
Kiszáradt meder
mélyén fürdőzik porban,
csendes esőt vár,
ezerszer megfogadott
s megtagadott becsület.
Leheletfinom
por fedi be a múltat.
Megfoghatatlan
jövőt tagad meg a sors
koszos jelen küszöbén.
Mohol, 2015 Március 23.
Legutóbbi módosítás: 2015.03.23. @ 20:00 :: Kelemen Zoltán