Schifter Attila : Vágy

 

Már  a  Mennyekben  is  tudják;  elegem  van 

és  vért  hányok  régen  ettől  az  egésztől. 

Ez  az  érdekből  ránkhazudott  jellemtan; 

maradék  bizalmat  magányba  emésztő, 

érzelmeket  provokáló  lelki  tusa. 

Akár  múltszázad  eleji  giccstörténet 

( máglyákon  a  különbség  intellektusa ) 

’s  a  kényurat  nem  érdekli  a  döntésed. 

 

Egyszer,  átnyálazva  az  üres  lapokon 

megírom  zárszavát  ennek  a  ”regénynek”. 

A  mélybe  lehúzó  horgonyt  odadobom 

a  mocsárba,  hova  a  balek  reményt  vet

’s  eloldom  az  összes  csomót,  köteléket. 

Majd  hófehér  vitorláimat  kibontva 

( nem  félve  a  Naptól,  hogy  talán  eléget ) 

útra  kelek  a  párakék  horizontra. 

 

Keresve  magamat  és  remélve  Téged. 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.03.19. @ 06:58 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.