Már a Mennyekben is tudják; elegem van
és vért hányok régen ettől az egésztől.
Ez az érdekből ránkhazudott jellemtan;
maradék bizalmat magányba emésztő,
érzelmeket provokáló lelki tusa.
Akár múltszázad eleji giccstörténet
( máglyákon a különbség intellektusa )
’s a kényurat nem érdekli a döntésed.
Egyszer, átnyálazva az üres lapokon
megírom zárszavát ennek a ”regénynek”.
A mélybe lehúzó horgonyt odadobom
a mocsárba, hova a balek reményt vet
’s eloldom az összes csomót, köteléket.
Majd hófehér vitorláimat kibontva
( nem félve a Naptól, hogy talán eléget )
útra kelek a párakék horizontra.
Keresve magamat és remélve Téged.
Legutóbbi módosítás: 2015.03.19. @ 06:58 :: Schifter Attila
