Üldöznek – száz gazemberek.
Tisztjüket már nyakon lőttem.
Öldökölnek nőt s gyermeket,
halál ropog füstfelhőkben.
Elzabrálnák életünket –
lőportól szédült madarak!
Kire ma sas, ölyv-szemet vet,
hamvából írmag sem marad!
…Kőbe vájtam harminc kutat,
követtem a varázsvesszőt,
tiszta, ki még forrást kutat
s talál – áldva a Teremtőt!
Most töltöttem a hetvenet,
betűvetésből tanultam,
rangom: vezetni törzsemet,
– víz tükrén mint Nap a múltam!
Berberből rab? Vérem lázad!
Két pisztolyom kincseket ér,
kóstolja csak szablyáimat
e hódító, romlott fekély:
sáska-sereg-rongy-légió,
farkas-gyilok, Róma fattya!
Holtat számlálni csízió,
míg más könnyeit hullatja?!
Lábfürdőnk lett Vörös-tenger,
kezeinket vérrel mossák!
Irgalmuk lelket vesztő hely:
magzatunkat kitapossák!
Tízparancsot kiknek írtak?
Kik vezetnek minket, Barmok?
Váltót, ki kedvére nyomtat,
vallhat Krisztust s Fény-agancsot?
Elég! Jövőnk s Létünk a tét!
Allah hallja szent fohászunk’!
Bölccsé tegyen igaz beszéd,
s legyen meg, mit Prófétánk tud!
Legutóbbi módosítás: 2015.03.24. @ 14:01 :: Pásztor Attila - Atyla
