nemojano : Neked

A Költészet Világnapja alkalmából

Foto: London, Westminster, Poets’ Corner, azaz a Költők Sarka.

 

 

 

Jártunk Párizsban, Londonban, őszben.
Dobókockák repültek, sorskockák, 
végtelennek tűnő emlékek.
Ott toporogtál kihűlt kabátban
a vonatablaknál, fázósan,
csepp félelemben. Kitaszítottak nincsenek!

 

Zsebünkben pár centime lapult, kiflire elég.
Mire lehet jó ötven év?
Mire jó a barázda az arcodon?
Őszülő tincsek lebegtek szerteszét.
A Gare du Nordon sétáltunk,
s a hatalmas csarnokot mosollyal beleheltük.

 

Rúzsfoltok száradnak régi levlapon,
konok világban, konokul párban.
Téged láttalak, falnak vetve a hátad.
A Temzén a Duna-part köveit kerestük,
a rakpart köveit itt és ott,
s láttuk a sirályok könnyeit fázni.

 

London nyüzsgött és rohant.
A Westminster apátja talán álmosan
nézte, amint kéz a kézben,
úgy tettünk, mintha esküdnénk éppen.
A Poets’ Cornerben Shakespeare-t és Burnst
idéztük fellelkesülten.

 

Elmúlt fél évszázad, elmúlt ötven év,
talán másnak sok, de nekünk kevés.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - nemojano
Szerző nemojano 63 Írás
Németh Jánosnak hívnak, s mert ha a telefonkönyvet felütöd, s kb. 100 Németh-et találsz, ezért vagyok csak nemojano, ebből eddig még egy van.